L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

évszázadon keresztül az egész magyar nyelvterületen a főzőedény (cserép, réz) megnevezésére szolgált. Ez az edényforma Szerbiában ismeretlen. Mint Kresz Mária megállapította, e kifejezéshez tartozó szűkfenekű fazékforma az egész Kárpát-medencében szinte egységes évszázadokon keresztül a XX. század első feléig, mikor teljesen kikerül a használatból. A dél-dunántúli anyagban több elem mutat balkáni kapcsolatra, mint pl. a kiöntőcsöves Baranya megyei pálinkás korsó színes mázával, folthatású díszeivel. De ilyenek a somogyi holdasán leöntött zöld vagy sárga mázas korsók, szilkék, helyi nevükön ebédes poharak is, a siklósi mesterek fehér földfestékes, csigavonalasan díszített, zöld vagy sárga mázzal leöntött pálinkás kulacsa (de ezek négy lábúak, a szerbiaiak három lábúak). Korsóformák is a hódoltság idején alakultak ki, ez az Alföldön és a Felföldön becsípett szájú, fülén csecses, belül csörgős, szájában rostélyos formájú edény. A Dunántúlon viszont a középkori kerek szájú korsóforma maradt fenn. A sárga és zöld máz nemcsak a hódoltság korában terjedt balkáni hatásra - jóllehet a hódoltság egykori területén és a Délvidéken igen gyakori - már a Zsigmond-kori cserépedényekre és kályhákra is jellemző volt. (KRESZ M., 1972. 56-60., HOLL I, 1963. 65-84.) Ezt mutatják a somogyi régészeti ásatások is. Középkori díszítőtechnikai sajátosság a színtelen máz alatti díszítés, amely a virágozott irókázást tette lehetővé. Soproni Olivér ezt régi magyar sajátosságnak tartja, amelyet igazolnak a XVIXVII. századi ásatások tál- és tányér töredékei is. Bár itáliai közvetítéssel érkezett hozzánk, azonban sajátos, helyi stílusa alakult ki. Ezt a barcsi XVIII. századi töredékek is igazolják. Ez a virágozott kerámia fehér alapszínű, a körvonalak sötétbarnák, a színezés zöld és vörös, (6. ábra) csak a XVIII. században fordult meg ez a színösszeállítás és lett sötét az edény alapszíne. A barcsi XVIII. század végi kocsmaépület területén előkerült táltöredékek még fehér alapszínűek, mintáik barna kontúrozásúak. (10. ábra) Ugyanez sötét alapszínbe fordulva, de hasonló mintázással a XIX. század végéről a közeli Csurgóról való tálról ismert. Talán siklósi fazekasok munkái, mivel korábbi stílusukhoz hozzátartozott a fehér alapszínű korsó, bokály, tál éppúgy, mint a mór agyi mestereknél. A dél-somogyi területeket inkább a siklósiak látták el korsóval, tállal, bokállyal, gyűdi feliratú búcsús kiskorsókkal. A siklósi mesterek által készített, Somogyban fellelt gyűdi búcsús korsók feketésbarna alapszínűek, fehér, sárga, zöld stb. írókás mintájúak. Nagy korsóik, tálaik, pálinkás butykosaik inkább fehérrel írókázottak a zöld vagy sárga máz alatt. (BECZKÓYNÉ RÉVÉSZ Á, 1938. 159-169.) 141