L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

rületnek majdnem egyharmadát erdők borítják. Ma is példabeszédként járja, hogy nem az erdők vannak Somogyban, hanem Somogy van az erdőkben... Ezen magas szálú erdők mellett egy másik erdő, a csipke és mogyoró bokrok erdeje, és a mogyoró erdő alatt egy harmadik, még alázatosabb, még kedvesebb, a szamóca kápráztatja a szemet... Kora tavasszal a nyírfa fehér bordáiból patakzik az édes ital, de sőt még az ághegyen is permetez; ősz felé a páfrány ingatja virágtalan fejét, a gombák százféle kalappal köszöntik a cserkészet, és piroslik a som, ez az anyajegy a vármegye arcán." (1896. 291-319.) Növénytakaróját - tehát - egykor a zárt tölgyes-cseres, (Iharostól Szigetvárig), tölgyes (EszakkeletSomogy), bükkös és gyertyános ezüsthársas erdők, (Zselic, Nyugat-Somogy), nyíresek és hársak képezik mindenütt, utóbbiak a síksági részeken is. (1. ábra) A Dráva-mentén tölgyesek húzódnak, Barcstól keletre borókás erdő. (2. ábra) Ezek a zárt erdők a XVIII. század folyamán kezdtek rohamosan pusztulni a nagyfokú irtások következtében. A művelés alá vétel nyomán idővel mezőségi talajjá alakították át az egykori erdőket. Nagy berektől déli irányban széles homokterület nyúlik le a Dráváig, kettészelve a barna és sárga agyagtalajú vidéket. Közismert e megyéről, hogy egész felszínén alig akadt kő, szilárdabb alakulás. Ez nagy mértékben megnehezítette a szilárdabb falú épületek, utak, várak építését. A földrajzi-morfológiai kutatások (MAROSI S., 1970. 3-169., SZILÁRD J., 1967.) a nagytáji beosztások alapján a megye területén három egységet Belső-Somogyot, Külső-Somogyot és Zselicet - több kistájra tagolva ezeket - határoztak meg. A folyók, tavak, mocsarak, vízjárta területek átszőtték a megye területét és a komolyabb kiterjedésű lecsapolásokig, befolyásolták egy-egy vidék gazdálkodását, külső kapcsolatait, esetleg korlátozták mozgási lehetőségeit. így kell megemlíteni a megye nyugati felében elterülő Belső-Somogy vizeit: északi határán a Kis-Balaton tó körzetét, a Kis- és Nagyberek mocsarát, bozótját. Szárazulatain, szigetein, csak korlátozott mértékben termett gabona, a sertés- és marhatartást viszont lehetővé tette, de főként a lápi halászatot, rákászatot, vizi madárfogást, gyűjtögetést, a nád kitermelését és feldolgozását. (TAKÁCS L., 1978., TAKÁTS GY., 1934. 3-38., HOSS J., 1966.) Belső-Somogyot délről a szeszélyes Dráva folyó határolja. Bár korlátozott mértékben (csak lefelé volt hajózható, felfelé vontattak), mégis kihasználták szállítási lehetőségeit. Hajómalmai, só- és más áruraktárai révén (fa-, deszka, vasáruk) más vidékek termékeinek, nyersanyagainak beszerzését tette lehetővé. A Drávától északra elterülő Rinya-mente a Rinya folyó három ága melletti területet jelentette. E folyókat már a középkorban csatornába szorították, (TÓTH R, 1988. 45.) főként, hogy a mal8 2. Barcsi borókás erdő. MMgMA VILA. 214840. Knézy Judit felvétele, 1997.