L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

30. Utcai homlokzat legyezőmintás vakolatdíszítéssel a XIX. század közepéről. Látvány. Lantos Miklós felvétele, 1970. Oromfalak A talpas és favázas házak homlokzati díszítése elsősorban a deszkaorom elterjedéséhez fűződik. A festett, faragott dekoráció a múlt század második negyedében válik divatossá. A belső-somogyi és zselici deszkaormok állóhézagosak és áttört díszűek. A csonkakonty trapézalakú mezőjét barokk vonalú profilait lécek keretezik, alul a rövid koszorúgerendát több sorban is. A nyugatdunátúli virágos és alakos festés nem terjedt túl Zala megye határán, azonban az oromfal szegélyét faragták és színezték, a mestergerenda kinyúló végét lépcsősen alakították ki, vésővel kicsipkézték és vörösre festették. E díszítés szép példáit mutatja a csökölyi és a rinyakovácsi ház. (12. ábra) Az említett épületek egyben a faragott elő- és oldaltornác reprezentánsait is megörökítik 1843-ból és 1861-ből. A még álló előtornácos talpasházak közül valószínűleg legrégibb a XVIII. századinak föltételezett vörsi és a SZSZNGY 1840 körüli somogyszobi épülete. Az utóbbival azonos korú, talán korábbi is az országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum csökölyi házának lopott tornáca, amit egyetlen faragott tornácoszlop támaszt alá. A szilárdfalú népi házak homlokzatának vakolatdíszítését szintén a XIX. század elejétől ismerjük. Divatja azonban a reformkor végén kap nagyobb lendületet. Legszebb somogyi példáit a Balaton-melléken (30. ábra) és a Szigetvidéken találjuk. Díszítő elemei - akárcsak másutt - a váltakozó korstílusokból merítenek; a 62