L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

23. Talpas-vázas, karós sár- A födémet alulról támasztja a középen hosszában végignyúló falú, szarufás tetővázú füstös- legfőbb padlásgerenda, a mestergerenda. Amióta írott emlékeink konyhás ház szerkezete. vannak a dél-dunátúli parasztházról - gyakorlatilag a XVIII. száSabján Tibor rajza alapján. zadtól - azóta tudunk erről az épületelemről is. Alkalmazása a XIX. század végéig, a vakolt síkmennyezetek elterjedéséig tart. Mint a ház legértékesebb faeleme, amely szem előtt van, általában igényesebben megmunkált a többinél. Eleit gyakran hornyolták, fölvésték rá a ház építésének évszámát, a tulajdonos nevét, esetenként faragással díszítették. A keményfa mestergerendákon a KisBalatonnál, Belső-Somogyban és különösen a Dráva-mentén előfordult az ékrovásos mértani ornamentika. A helyi házfejlődés szempontjából fontos jellemzőként említjük meg, hogy a Kis-Balaton környékén, a Marcali-háton, BelsőSomogyban és Észak-Zselicben számos tárgyi és orális emlékét találtuk a keresztirányú mestergerendának. (16. ábra) A mestergerenda ebben az esetben az utcai rövid homlokzattal párhuzamos, a födémgerendák pedig hosszában helyezkednek el, miként az ma is látható a szennai múzeum csökölyi házának konyhájában. Ez az építésmód valószínűleg a dunántúli ház középkori múltjából származik, megszűnése pedig párhuzamos a füstöskonyha kihalásával. Az alaprajz és a tüzelőberendezés Ha a somogyi házak beosztását és az egyes helyiségek funkcióját nézzük, első benyomásunk az lehet, hogy alapjában ugyanaz a belső terek elrendezése és használata, mint bárhol másutt az országban. A rövid homlokzattal utca felé forduló épületekben a 54