L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

A XVIII. században az igényesebb épületeket tölgyfa zsindellyel fedték. A XIX. század elején a „jó zsilipes Sindelyek tsinálásához " a szomszédos baranyai Zselicség Lukafa helységében értenek, a század derekán viszont már Szentmihályfán is faragnak tölgyfa zsindelyt. 1891-ben a somogyi épületeknek 5.62%-a fazsindelyes. Az inventáriumok szerint a cseréptető a gazdag parasztok körében az 1840-es években kezd divatba jönni, de lassan terjed, mert még 1891-ben is csak az épületek 26.83%-át borítja, szemben az országos 55.69%-os átlaggal. A födém A fal és a tető kapcsolata a födém segítségével valósul meg, amely egyben elválasztja a lakásteret a padlástól. A háztörténet szempontjából fontos megemlíteni, hogy a somogyi lakóépület, miként a dunántúli ház is, a kályha elterjedésétol fogva az újkorban már lepadlásolt. Fő alkotó részei a fi-, fii-, fő- vagy körösztgerendának hívott födémgerendák, amelyek a hosszanti koszorúgerendákat, szilárdfalú épületek esetében a sárgerendákat hidalják át. A talpas-vázas épületek rendszerint dupla koszorúval készültek; az alsó a falszerkezet záró elemét alkotja, erre fekszenek föl a keresztgerendák, amelyeknek a végén nyugszik a felső koszorúfa. Az utóbbira támaszkodnak a szarufák. A keresztgerendákat felülről takarják a padlást képező pallók. (23. ábra) A XVIII. században még a jobb épületekben is sok a hasított keményfa „szaggatott pallós". 1783-ban például a beleznai mészáros szobáját úgy jellemezték, hogy: „fölül hasogatott tölgyfa deszkával pallásolva". (KNÉZY J., 1972. 527.) A XIX. század közepén a keményfa és a puhafa födém már egymás mellett fordul elő. Csorba József arról tájékoztat, hogy „A' padlás önmagok által hasogatott tölgy, a tehetősbeknél a Dunáról, Dráváról hozott fenyődeszkákból készül... ". (1857. 87.) Teljesen gerenda födémű házakról nincs információnk, a borona padlású füstöskonyhák közül azonban néhány az 1970-es évekig fönnmaradt Belső-Somogyban. Ugyanezen a tájon herkelukat vágtak a födémbe, részben a füst elvezetése, részben a padlásföl járat céljára. A XVIII-XIX. század német telepes újítása, a szalmapólyás födém az 1800-as évek elejétől, közepétől lassan a somogyi köznép lakásában is terjed. Csorba József szavaival: „Äpadlás... igen sokaknál vékonyabb, hasogatott, sorba rakott szalmás gyúrt sárral összetekert fák - (Widelboden), aztán simán bekenve, bemeszelve a' stukkatort képezik." (1857. 87.) 53 22. A födém borítása rövid, hasított, keményfapallókkal. SZSZNGY Erdélyi Gábor felvétele, 1975.