L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Gyermekélet, gyermekjátékok (Szapu Magda)
zadunk folyamán pedig - a hivatásos bábosok hatására - a bábjátékok is megjelentek a gyerekjátékok között. Töklámpához a fiúk egy nagyobb tök fejét levágták, a belét kikaparták, és szemet, orrot, szájat vágtak az „arcrà". A „halálfejbe' 1 '' sötétedés után egy égő gyertyát tettek, ijesztgetve így a felnőtteket, mindenekelőtt a lányokat. A papírsárkányokat a röptetők közé soroljuk, amelyet elsősorban ősszel és tavasszal készítették a fiúk. A váza nádból volt, a teste papírból. Papírból még különböző figurákat hajtogattak a gyerekek (például a sótartót, hajót, inget, gatyát, madarat, csákót, csónakot), de a papírhajtogatás már iskolai tananyag volt. A fantáziát erősen megmozgató harci játékok voltak a fegyverek. Bürökből vízipuska, idősebb, vastagabb bodzafából kócpuska készült. Az előbbibe felszívott vízzel 5-10 méterre is el lehetett „lőni', az utóbbiból a kócgolyó legalább 10-15 méter távolságra repült ki. A krumplipuska az előzőek elvén működött, csak kisebb volt. A lövedék burgonyaszeletből készült, a cső lúdtollból, tolókája fából. 5-6 méterre is ellőtt. Harci eszköz volt még a fakés, a fakard, a tőr, a szuronyos puska, a fapuska, a revorver. (34-35. ábra) A kulcspuska, a durrantó nagyméretű lyukas pincekulcsból készült. Főként karácsony estéjén durrogtattak vele a gyerekek, vetekedve a pásztorok ostorával. A puskák a háborúsdi szükséges kellékei voltak. Anyaguk különbözött ugyan, ám lényegében egyazon elven működtek: csövükből lövedéket röpítettek ki. Rendkívül kedveltek voltak még a különböző célzó és hajító fegyverek. Az íj és a nyíl készítéséhez a kissé vastagabb mogyorófabot két végét félkör alakúra meghajlították és összekötötték. Vágtak hozzá nyílvesszőt - vesszőből vagy nádból -, melyet a kifeszített húrba illesztettek. Veszedelmes fegyver volt. Lábodon komoly műveletnek számított az íj készítése. Csak különösen ügyes fiúk boldogultak vele. Levágtak kb. egy méter hosszú kőrisbotot, a héját lehántották, majd forró vízbe tették. Ha a fa kiázott, meghajlították, és ívesen megkötötték. Ezt követően egy hétig marhaganéjban tartották, így érlelték a fát. Majd forró vízben ismét lemosták, a madzagot kicserélték. A nyilat nádból készítették faheggyel. Csak úgy készülhetett jó fegyver, ha a szigorú előírásokat betartották. A csúzlit tiltották, balesetveszélyes volt. Éppen ezért, vagy ennek dacára a fiúk előszeretettel használták. Verebekre vadásztak vele. Egy ágasfára gumit erősítettek, cérnával jó erősen megkötözték. A bőrdarabba kavicsot tettek, kifeszítették, majd hirtelen elengedték. A parittya kitűnő dobóeszköz volt. Úgy működött, hogy a bőrdarabra kötött egyik madzagot a mutatóujjra tekerték, a másik szárát a hüvelyk- és a mutatóujj közé szorították. Több29. „Huszár lovon". Mechanikusan mozgatható bábu. Gönczi Ferenc gyűjtése 1923-1927. RRM 30. „Ló". Mechanikusan mozgatható bábu. Gönczi Ferenc gyűjtése 1923-1927. RRM 3214-6. 507
