L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gyermekélet, gyermekjátékok (Szapu Magda)

31. „Madár". Mechanikusan mozgatható bábu. Gönczi Ferenc gyűjtése 1923-1927. RRM 3217-14. 32. „Fűrészelőcenebeba". Mechanikusan mozgatható bábu. Gönczi Ferenc gyűjtése 19231927. RRM 3218-2. szőr körkörösen meglóbálták, majd a madzagot elengedték. A bőrdarabba tett kő messzire repült. Néha a parittya kőtartója vászonból készült. A hangszerek - Gönczinél „zeneszerek"- közé számos játékszer tartozik. Általánosan elterjedt a zúgattyú vagy brúgattyú, bungaló. Ha egy deszkadarabot a felső részénél átfúrtak, abba madzagot erősítettek, azt kör alakban megcsóválták, zúgó-búgó hangot hallatott. Zajkeltők voltak még a kerepelők, a sípok, a csörgők. Dió héjából vagy gombból készítették a pörgetőt. Ez utóbbi doromboló hangot adott, elkészítése igen egyszerű volt. Hosszú, erős cérnát fűztek a kétlyukú gombba, majd erősen megpörgették és kihúzogatták azt. Ugyanilyen búgó hangot adott a krumplipörgyettyű is. Húros hangszert utánoz a kukoricaszár hegedű. Két egyforma darabot készítettek belőle, egyik volt a hegedű, másik a vonó. A megnyálazott és összedörzsölt „húrok" nyekergő hangot adtak ki. (36. ábra) A fúvósok családjába tartoznak a különböző fütyülök, sípok, tárogatók, furulyák, trombiták és kürtök. A köcsögduda elkészítéséhez disznóhólyag, náddarab és tejesfazék kellett, bürök a bürökdudához, fűzfa- vagy orgonakéreg zhöppögetőhöz. A fűzfa síp úgy húsvét körül készült és nagy ügyességet igényelt. Ha a barkát szedő gyerekek olyan fűzfára vagy nyárfára akadtak, amelyekben már keringtek a nedvek, a bicska nyelével a fűzfa ágát kicsit megütögették, hogy a héja lejöjjön. A végét nyelv alakúra kifaragták, a tetejére lyukakat fúrtak. Nádsípot 15-20 cm hosszú, nagyon éles késsel vágott náddarabból készítettek. A tök, a héber szárazon kitűnő trombita volt. Bodzafából furulyát, furuglát faragtak, de kellő megmunkálással még fecskendőt, puskát és pipát készítettek. Fából trombita készült, furulya kukoricaszárból, síp és kürt kéregből. A kéregkürt az akácfa összetekert kérge volt, amelynek egyik végébe fasípot tettek. A játékeszközök tulajdonképpen a célzás, gurítás, dobás és az ütés eszközei voltak. A sportszerű népi játékok jelentős része eszközös volt (például a hajítófák, a lyukba terelgető botok). Passzív szerepet kaptak a bottal elütött kellékek, mint például a bige, а teke, a labda. Eszközösek voltak továbbá az ügyességi és a nyerőjátékok is, mint például a golyó, gomb, kocka. Számos társasjáték (énekes vagy szöveges) eszköze a kendő, a gyűrű vagy a pénz. A játékeszközökkel zajló játékok különböző szabályok szerint folytak le. (LÁZÁR K., 1990. 546.) A golyózáshoz a gyermekek maguk készítette agyagból és sárból kevert, keményre gyúrt apró golyókat használtak. Porfestékkel színezték, majd szikkadása után a tűzhely sütőjében kiégették. Rongyból varrt zacskóban tartották, féltve őrizgették. Néha üveggolyóra cserélték, egy ilyenért tíz 508