L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gyermekélet, gyermekjátékok (Szapu Magda)

9. „Kisgyermek a bölcsőben". Törökkoppány, 1920. RRM F 3686. Gönyey Ebner Sándor felvétele. 10. „A csecsemőt a földön ringatják". Potony, 1927. RRM F 3727. Gönyey Ebner Sándor felvétele. 11. „Kisgyermek a mezőn". Somogy ácsa, 1927. RRM F 3744. Gönyey Ébner Sándor felvétele. Ilyen előzmények után kezdett a somogyi folklór gyűjtéséhez Együd Árpád, aki - több évtizedes munkássága során - többek között gyermekjátékokat is rögzített. (Bővebben erről SZAPU M., 1992., 1994.) Vikár és Gönczi példáját követve jeleskedett e témakörben is, gyűjtéseinek egy részét publikációiban közzétette. (EGYÜD Á., 1975, 1978, 1981. a, 1981. b, 1985. a, 1985. b.) Együd távlati célja egy önálló somogyi játékmonográfia elkészítése volt, amelyet azonban korai halála megakadályozott. Hagyatékát, életművét - Göncziéhez hasonlóan - a megyei múzeum őrzi. Az Együd-hagyaték Hangzóanyagában majd 600 gyermekjáték, illetve játékváltozat található, elsősorban játékdalok, kiolvasok, altatók és sportszerű népi játékok. Gönczi és Együd gyűjtési körülményeiről keveset tudunk. Gönczi a „földműves nép gyermekeire vonatkozó" adatokat vette számba, és „ősi, eredeti hagyományokat" talált. ,Jiz iparosok, kereskedők s egyéb úriosztályszámba menők" anyagát egészen „nemzetközinek" vélte. Együd magnetofonnal járta a vidéket, és mindent, amit csak lényegesnek tartott, megörökített. Őt elsősorban - mint egykori testnevelő tanárt - a népi sportszerű játékok érdekelték, melyeket feldolgozott, és Csurgón - tanítványai körében - a gyakorlatban is alkalmazott. Az ötvenes évek Magyarországán az elsők között járt példamutatásával. Napjainkra egyre nőtt az igény egy olyan gyermekjáték kiadvány iránt, amely óvodák, iskolák, szülők és pedagógusok, a játékosan sportolni szerető közösségek kezébe adható. Megyénk gazdag játékanyaga, és a már rendelkezésre álló, kidolgozott játékrend (LÁZÁR K, 1990. 544-647.) ösztönzően hatott a kutatóra. A szerző - száz év távlatából - egyetlen kötetben összegezte a somogyi énekes-táncos, szöveges, mozgásos és sportszerű népi játékokat. (SZAPU M, 1996, 1999.) Fejezetünk a továbbiakban Somogy megye gyermekeinek játékkincsét, tárgyi és szellemi anyagát mutatja be - a terjedelem szabta korlátok miatt - meglehetősen vázlatszerűen. Itt jegyezzük meg, hogy e gazdag játékanyagnak csupán a töredékét játszották egy-egy alkalommal a gyermekek. Munkánkban számolnunk kell továbbá azzal a ténnyel is, hogy mind a játékkészletek, mind a játékközösségek folytonosan változtak az idők során. A somogyi gyermek életéről a századelőn Gönczi Ferenc munkássága ad átfogó képet. A kutató - gyűjtései során - több gyermekélettel kapcsolatos területet is érintett. A gyermekáldás kapcsán mindenekelőtt az egyke problémaköre foglalkoztatta. Az „egykerendszer" okát a birtokok feldarabolásának megelőzésében látta. Az egyke ideológiai hátteréül az a hiedelem szolgált, misze498