L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gyermekélet, gyermekjátékok (Szapu Magda)

rint a magzat elemésztését mindaddig nem tartották bűnnek, amíg az anyja hasában meg nem mozdult. A terhes anyát előírások és tilalmak vették körül, melyek betartását a szűkebb és tágabb környezet egyaránt szigorúan felügyelte és számon kérte. Az anya - a bábaasszony és nőrokonai jelenlétében - otthon a földön fekve, esetleg guggolva vagy ülve - szülte meg magzatát. (A tanult bábák már csak az ágyban szülést engedték meg.) Az elsőszülött gyermek nemét illetően a fiúk mindig is elsőbbséget élveztek. A gyerököt értékesebb munkaerőnek tartották, mint a lányt, ő vitte tovább a család nevét, folytatta a gazdálkodást a szülőktől örökölt vagyonon. A falvak lakói mindenekelőtt a születendő gyermek jó testi tulajdonságaira - erő, egészség - fektettek nagy hangsúlyt, melyeket különböző praktikákkal, babonákkal is befolyásolni véltek. A csecsemő fürdetése teknőben történt, az első fürdetést falvanként eltérő, de hosszú idő óta meghonosodott szokások övezték. Az újszülöttet többhónapos koráig pólyába tették. Karját és lábát bokáig fáslipelenkába tekerték, hogy végtagjait össze ne dörzsölje. A külső fáslit pedig olyan erősen tekerték nyaktól lefelé a csecsemőre, hogy annak csak a feje mozgott. „Olyan egyenesen állott, akár a fadarab. " Az újszülött helye - amíg bölcsőbe nem került - az ágy volt, az ún. gyermekágy vagy boldogasszony ágya. A szoba sarkában, sátorszerűen, lepedővel körülvett ágyat 6-7 hétig különböző óvószerekkel is őrizték a gonosz ellen. Ahogyan időben napjaink felé haladunk, az anya mind kevesebb időt töltött a gyermekágyban. A gyermekágyból a csecsemő az ún. pólyateknőbe vagy bölcsőbe került. A talpas vagy rengőbölcsőt megelőzően - a múlt század közepéig (a szegényebb sorsú családoknál és a Dráva-menti horvátoknál még tovább is) - Somogyban általános volt a rozsszalmával kibélelt, lepedővel leterített, szalmazsák fejpárnával elkészített, két-három vászonnal letakart pólyateknő. Helye az ágy alatt, esetleg két összetolt széken, illetve az ún. rengőszéken volt Ez utóbbi nem más, mint egy másfél méter hosszú karosszék, karospad, amelynek háta a pad mindkét szélére átcsapható volt. Pólya nélkül karosszékként szolgált az ágy mellett. Apólyateknőt - amely nappal a földön volt - egy madzag segítségével, lábbal ringatták; a bölcsőt kézzel. (9-10. ábra) Dologidőben az anya magával vitte pólyás gyermekét a mezőre is. A még ülni, járni nem tudó gyermeket árnyékba vagy árnyékos mélyedésbe helyezték egy nagyobb gyermek felügyelete alá. (11. ábra) Árnyékot adott még a kocsi, esetleg egy lepedő, kendő, abrosz vagy egy felsőszoknya. Az ágakra terített árnyékolók helyébe 12. „Kisgyermek az állószékben". Kéthely, 1927. RRM F 3818. Gönyey Ébner Sándor felvétele. 13. „Gyermek tolókocsival". Lakócsa, 1927. RRM F 3704. Gönyey Ébner Sándor felvétele. 14.Járóka, „gyermekjártató". Csurgó. VM 77.39.2. 499