L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Néptánc (Felföldi László)

A szigetvári, s a hozzá földrajzilag közeleső kaproncai példa is katonák táncát mutatja. De a tánctörténeti források alapján tud juk, hogy a hajdútánc a XVII. századi Magyarországon már nem csak katonatánc, nem csak a hajdúk tánca, hanem egy általános táncstílus, amelyet férfiak és nők, arisztokraták és városi polgárok, pásztorok és parasztok egyformán kedvelnek, s népszerű az itt élő nemzetiségek (románok, szlovákok, ruszinok stb.) körében is. (MARTIN GY., 1984.) Ily módon nem meglepő, ha a hajdútáncok és a somogyi táncfolklórban a XX. században oly gazdagon virágzó kanásztáncok között kapcsolatot keresünk. Hasonlóan érdekes forrása a magyar tánctörténetnek Somogy megye 1759. évi jegyzőkönyvének bejegyzése a korabeli katonafogadás, a „verbuválás" módjáról: „özv. Koszer Heléna a Baranya megyei Bánfa községbeli lakos panaszt tett, hogy fiát, aki Szigetáron molnárlegény volt, erőszakkal elhurcolták a Breysacb gyalogezredbe katonának. Az ügyet elintézésre leadta Somogy megyének, mely ebből a célból kihallgatást tartott a helyszínen. A tanúvallomások szerint a molnárné gazdasszony szerette a legényt és eljárt vele a városba kocsmáról-kocsmára mulatni. Egy ilyen alkalommal azonban verbungos katonákkal találkoztak. A kocsmába a verbungra kiküldött kisbírák 'hegedősökkel' érkeztek. A molnárné többször emlegette: 'Bár csak volna Musikásunk, mer jó kedvem vagyon, örömest tánczolnék egész estvélig. ' Ekkor a legény a hegedősöktől a hegedűt elvette és hegedült. Nemsokára a vármegyének Posta Ádám nevű katonája is, mellé ülve, a bort reáköszönté, megmondván mindazonáltal neki, hogy a 'ki ezen borból iszik a Katona lészen, és úgy igyál ezen borbul, mind Werbung borbul. ' Utána persze, mivel Koszer János molnárlegény ivott a borbul, elvitték a várba és így lett belőle fogott katona. " (PESOVÁR E., 1978. 45.) Ebből az esetből a verbuválásnak zenés, táncos mulatság keretében végzett kötetlen formáját látjuk a XVIII. század közepéről, amelyben válogatott táncos kommandó még nem vett részt. Itt a katonafogadás fő gesztusát a „Verbung borbul" való ivás jelentette. A század második feléből és a XIX. század elejéről származó más források a verbuválást látványos formában megrendezett táncos szertartásként mutatják be, amelyről Somogyból eddig történeti említés nem került elő, de elvileg itt is előfordulhatott. (PESOVÁR E, 1978. 12-14.) Somogy hoz kapcsolódik a magyar költészet két nagy alakjának tevékenysége is a XVIII. és XIX. század fordulóján, akiknek nagy szerepük volt a magyar tánccal kapcsolatos közgondolkodás kialakításában, formálásában. Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájában és Berzsenyi Dániel A tánc című versében megfogalmazott gondolatok ma is élnek a köztudatban, s nem csak a tánccal foglalko480