L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szokások (Imrő Judit)

vármegye ezt 1812-ben betiltotta, „...nem tsak az Egésségnek ártalmas, de az Hitnek Czikkelyei sem tárgyajják, tsupán az régen bevett szokáson épül, annak okáért, valamint az Megyebeli Ó-hitű Egyházi az Rendnek rossz szokása meg tiltatott". (GÖNCZI E, 1942/b. 234.) A vegyes vallású községekben külön temetőjük, illetve temetőrészük volt a más-más felekezeteknek. Az apró falvakban egy temetőn belül különültek el. Az egyes sírban való temetkezés tekinthető általánosnak. Ahol a talajszerkezet lehetővé tette, kötött volt, ott gyakran ástak padmalyos sírt, amely két személy, többnyire házaspár együttes nyughelyét biztosította. Ez a sírfajta Somogyban kadar, illetvegadar elnevezéssel ismert. Endrei Ákos Somogyban általános szokásként írja le, hogy „mikor a koporsót a sírba bocsátják, a sirató nőrokonok könnyáztatta zsebkendőiket a sírba dobják". (ENDREI Á., 1916. 211.) 44. Fehérgyászt viselő asszonyok a csökölyi temetőben. RRM F 1233. Kapitány Orsolyafelvétele, 1982. 435