L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szokások (Imrő Judit)

A temetés után következik a halotti tor. Korai meglétét egy boszorkányper jegyzőkönyve is megőrizte Surdról, 1738-ból. „ ...egy kis fiacskája megh hallálodván, és akoron mint szokás, a Toros népnek ételt készítettek vala..." (KNÉZYJ., 1984. 146.) Eladósorban lévő halottnak lakodalommal felérő halotti lakomát készítettek. Somogyból nem ismerünk arra vonatkozó adatot, hogy az étkezést muzsika, vagy tánc követte. A közösség elvárása szerint a gyászt a családtagoknak egy évig magatartásban és öltözködésben is illett kifejezni. A gyászviseletek közül a fehér ruhában való gyászolás számít legarchaikusabbnak. A fehérgyász legtovább Csökölyben maradt fenn. (44. ábra) A különböző gyászszínek egymás mellet élését egy nagyatádi népdal is felemlegeti, amelyet Péczely Attila gyűjtött az 1950-es évek elején: Nem megyek, nem megyek idegen országba, Inkább meggyászolom háromféle gyászba, Pénteken fehérbe, szombaton veresbe, Vasárnap délután tiszta feketébe. " (MOLDOVÁN D., 1973. 594.) A megye jelentős területén a fekete ruha viselése volt általános. Főként a német lakosság kedvelte, de magyaroknál is előfordul a kékfestő ruhában való gyászolás. A férfiakra nem vonatkozott a gyászöltözet. Ez alól kivételnek számítanak az egykor fehérgyászt viselő községek, ahol a gyász a „férfinépnél a fehér nyakravalóban jelentkezik". (BAKSAY S., 1896. 302.) Somogy megyében a népszokások a XIX. század végéig éltek legteljesebb formájukban. Szerencsénkre már ebből az időszakból is sok néprajzi feljegyzés maradt ránk. Gönczi Ferenc az 1920— 30-as években a gyermekélethez kapcsolódó ünnepi szokások öszszegyűjtésénél megjegyezte, hogy néhány évtized múlva már senki sem fog emlékezni rájuk. Ki vészesükhöz nagyban hozzájárultak az egyházi tilalmak is, valamint a II. világháborút követő politikai-társadalmi változások. Gönczi szerteágazó gyűjtőmunkája eredményeként azonban a szokások legtöbbje nyomtatásban fennmaradt. Napjainkban már egyre több falusi közösség fordul újra elfeledett hagyományaihoz. ImrőJudit 436