L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szokások (Imrő Judit)

28. Indulás a keresztelőre. Törökkoppány RRM F 7510. Gönyey Ebner Sándor felvétele, 1927. A katolikus taranyi vendek a bepólyált babát kendővel takarták le, a kislányt fehérrel, a kisfiút pirossal. Patán a keresztelés alkalmával biztosítani akarták már a kicsi szerencsés párválasztását, a kislányt 8-10 selyemkendővel takarták be, hogy sok kérője legyen, a kisfiút evvel szemben csak egy-kettővel. (GÖNCZI E, 1937. 81.) A század húszas éveitől gyakran előfordulnak a polgári használatú keresztelő takarók. (28. ábra) Katolikusok előszeretettel hímeztek vallásos feliratokat a takaróra, pL „Keresztény bárány". (RRM NA-654.) Vallási tekintet nélkül élt az a szokás, hogy a gyenge gyermekágyas asszonynak a komaasszonyok ételt vittek. Az ételvivést többféle elnevezéssel ismert, komatál, paszit, paszita, helyenként komaebéd a neve. Ezek az ebédhordások alkalmat teremtettek a vagyoni helyzet és reprezentáció megnyilvánulásainak is. A lányok kelengyéjéhez tartoztak a cifra cserépedények, díszes szakajtóruhák, szőttesek, kosarak. A csurgói Városi Múzeumban őrzött paszitos poharat felirat is díszíti, megfogalmazva a komaasszony jókívánságát a gyermekágyas asszonynak. „Isten Éltesse Komám asszony!" (27. ábra) A keresztelőt mindig közös ünnepi étkezés követte. Ez a több gyerekes katolikus családoknál mindig szerényebben történt. Az egykézo reformátusoknál látszólag nem jelentett gondot a sok meghívott. Somogy módos reformátusok lakta vidékein az 1920as évekkel kezdődően az ebéd kisebb lakodalommal felérő komabállá alakult, amelyben az evés-ivást táncmulatság követte. (29. ábra) 29. Komabál. Szenna. EF 69414. Gönyey Ébner Sándor felvétele, 1934. 426