L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szokások (Imrő Judit)

Lengyeltótiban a lovasok a május 1-én felállított, és pünkösd hétfőig helyén hagyott májusfa váltsága címén, a májusfa kitáncolására a mulatsághoz tojást és pénzt kértek. A pünkösddel befejeződött a tavaszi ünnepkör. Nyári és őszi ünnepek A nyárkezdet jeles napja Szent János névünnepe, mely az ortodox hagyományt követve Szent Iván nap néven terjedt el a magyar nyelvterületen. Szent János a keresztelő, a megtisztító személye könnyen társul a megtisztulási rítusokkal. (HALÁSZ A. 1999. 191.) Szent János napjának előestéje a szertartásos szabadtéri tűzgyújtás ünnepe, a nyári napforduló jeles eseménye volt. A megyében a szentiváni tűznek több formája ismert. A Koppánymenti falvakban a lobogózás volt szokásban. A legények megszárított cseresznyefa kérget drótoznak egy botra, meggyújtják, és nagy lármával lobogtatják. Kisbárapátiban a lobogózásban a falu egész ifjúsága részt vett. A századfordulótól azonban a lányok elmaradtak a mulatságról. „Annak egyszerű oka az volt, hogy erkölcstelen dolgokat is míveltek az éj homályában. " (HOSSZÚ J., 1901. 78.) Hasonló tűzcsóválás volt szokás Törökkoppányban is, amelyet Gunda Béla 1938-ban élő hagyományként jegyzett le. A meggyújtani szándékozott cseresznyefakéreg csomót huszigyárgyának nevezték, amelyet égve a fejük fölött forgattak. (GUNDA В., 1938. 213.) (23. ábra) A Kapos-menti falvakban lámpásozás volt a szokás neve. Kercseligeten az ünneplés tetőpontját jelentette, amikor a domboldalról szalmával betekert kocsikereket meggyújtva gurítottak le. A vend eredetű Taranyban Szent Iván a templom védőszentje. Ott a tűzcsóválást a csendőrség tiltotta be az 1910-es évek körül. A német lakosságú Mozsgón a június 24-ét követő vasárnap a legények versenylovaglása előzte meg a tűzgyújtást. (BELLOSICS В., 1902. 76.) A magyar nyelvterület északkeleti részén jellemző tűzugrás Somogyban csak a mozsgói németek körében volt ismert. A nyár a nehéz munkák ideje volt. A hagyományos paraszti életformában ezek a hónapok nem bővelkedtek jeles napokban. A munkák közül a legfontosabb az aratás, a kenyérgabona betakarítása. A csak magának arató gazda nem tartott ünnepséget. Az aratás befejezéséhez kapcsolódó, országszerte ismert, táncmulatsággal egybekötött ünneplés az 190l-es miniszteri rendelettel vált általánossá. A földművelésügyi miniszter ezzel a gesztussal a mun423 23. Fakéreg csomó, „huszigyárgya" a Szent Iván-napi tüzcsóváláshoz. Törökkoppány, 1938. NM 135. 840.