L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

Sok ismeretlen német és horvát nyelvű vallásos ponyva-kiadó mellett, említésre méltó a századelőn Szigetváron élt, később Kaposvárra költözött, Bujtor Antal, aki mindkét helyen a loretoi társulat tagjaként adott ki imalapokat. Közülük legnépszerűbbek a Szűz Máriához fohászkodó „Legújabb énekek a világháborúról", valamint a Mária tiszteletre vonatkozó, didaktikus történetet versbe szedő „Mennyei istenes énekek" című imafüzetek voltak. A kiadványok egyházi jóváhagyással készültek a Szigetvári Könyvnyomda és Lapkiadó Részvénytársaságnál. A színes, Segítő Boldogasszonyt ábrázoló nyomatokat általában a házasságra készülő fiatalok keresztszülei vették esküvői ajándékba. Különösen a zselici németek otthonában kedvelték a színes nyomatokat. Emellé szimmetrikusan rendezték a kisebbnagyobb szentképeket, később a családi fotográfiákat. Körükben vált általánossá az a szokás is, hogy a fiatal pár az esküvőt követően a menyasszonyi koszorút és a völegénycsokrot üvegezett dobozba kereteztette, a koszorú közepére a Segítő Boldogasszonyt ábrázoló színes szentképet tették. Helyenként ezeket, a falra függeszthető dobozos esküvői emlékeket fogadalomból, életük felajánlása céljából a határbeli kápolnákba vitték. Legtöbbször azonban otthonukban tartották az ágyuk fölött. Megyeszerte nemcsak faluhelyen, hanem a városok polgári otthonaiban is megtaláljuk a házioltárokat. Erre vall szigetvári gyűjtésünk, ahonnan fából faragott, kétajtós házioltárka darabjaira bukkantunk, amelyet belül ráragasztott szentképek díszítettek. Az 1920-30-as években kaposvári tapasztalatairól írja Hoss József: „Gyertyaszentelőkor, a megszentelt gyertyát otthon vagy a házioltárra teszik, vagy párosan a kereszt, vagy a szentkép mellé függesztik. " (HOSSJ., 1948. 140.) A kaposvári múzeum gyűjteményének darabjai keresztmetszetet adnak a századelő polgári vallásos világáról is. A tárgyak az ún. magas művészet és a provinciális határán állnak. Ilyen értelemben nem lehet paraszti, illetve polgári használatukat sem mereven elválasztani egymástól. A képzőművészeti és néprajzi anyagban kiemelkedően szép darabok maradtak fenn Rippl-Rónai Ödön magángyűjteményéből. A műgyűjtő Rippl-Rónai Ödön 1920-ban hagyományozta tárgyait Somogy vármegyére. (PANDÚR J., 1997. 147.) Halálát követően 1921-től került a gyűjtemény a múzeum birtokába. A nagy számú festmény mellett „üvegfestmény..., szobrok..., gyöngykivarrású képek..." is találhatók. (PANDÚR J., 1997. 99.) Ezeket feltehetőleg külföldi zarándokutakról hozták egykori tulajdonosaik, és mint kegyeleti darabokat, szentelményeket generációkon át örökítették tovább. (55. ábra) 53. Házioltár üvegezett faliszekrényben. XIX. század vége. RRM 84.4.1. 54. Imalap Androsics Györgyné, Szabó Júlia (1849-1911) niklai búcsúvezető és előénekes kiadásában. Magángyűjtemény 411