L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

12. „Sienai Szt. Bernardin képe" Viaszkép feliratszalagos polionkeretben. Kolostormunka, XVIII. század. Andocs. Lantos Miklós felvétele, 1988. 13. „Fájdalmas Krisztus" viaszkép, feliratszalagos polionvirágos keretben. Kolostormunka, XVIII. század. Andocs. Lantos Miklós felvétele, 1988. Hasonlóan jellegzetes, az arany-kék-fehér selyemvirágokból és polionból (sodrott fémszálból) kialakított ornamentikában, viaszból formált Nepomuceus- nyelv, amely utal a jezsuiták egykori andocsi működésére. (12-14. ábra) A kegyhely búcsúin egykor három-négy mézeskalácsos-gyertyaöntő család (ahogy a helyiek nevezték - bábos) árulta portékáját. A sokféle mézeskalácson és bábrózsafűzéren kívül főleg gyertyát és viasz offereket (Opfer) készítettek. Ezeket a fogadalmi tárgyakat, a pólyást, szemet, lábat, férfit és not stb. ábrázoló votívokat a hívek - ki milyen baja, betegsége miatt ajánlotta fel - a kegytemplom oltárára vagy a helybeli kálváriára vitték, és a Krisztus-kereszt lábánál elégették. Az itt fehalmozott viaszt, gyertyába öntve a kegytemplom oltárain később felhasználták. A Szigetvár melletti turbéki kegyhelyről az első adatunk 1705ből ismert, amikor egy nagy betegségből meggyógyult férfi hálából fakápolnát építettetett a Segítő Boldogasszony tiszteletére. 1729. május 14-én a pécsi püspökség egyházlátogatási jegyzőkönyve így számol be a kápolnáról: „...fából, sárból van összeállítva, az oldala és tetőzete már a leomlás szélén" (MERÉNYI E, 1939. 66.) A mai templom szentélye 1756-ban, hajója 1770-ben készült el. Abban az évben remetelakot is építettek a templom mellé. Lakója egy Szigetvárról odatelepült ferences szerzetes volt, aki a kegyhelyet gondozta. A turbéki templom kegyképe a passaui Maria Hilf másolata, a Segítő Boldogasszonyt ábrázolja. A passaui kép Lucas Cranach festménye alapján készült. Az ábrázolástípus a Habsburgok török elleni küzdelmének sajátos szimbólumaként terjedt el Passauból, különösen a németek által újranépesedett tájakon. A turbéki oltáron látható változatot, a bécsi kapucinusok templomában található másolata alapján, 1741-ben festette Wolff Kari Hauer. (HAL P, kézirat, 1938.) Nem véletlen, hogy a török elleni küzdelemben védelmet nyújtó Segítő Boldogasszony képének oltárra emelése teremti meg a környékbeli magyarok, a betelepített zselici németség, a Balkánról Szigetvárra menekült bosnyákok és a Dráva-menti horvátok kistáji búcsú járóhely ét, egyúttal szakrális lelki integrációját. Ez utóbbi abban is kifejezésre jutott, hogy a zarándokok anyanyelvükön hallgattak szentmisét, majd a délutáni litániát rendszerint magyarul, közösen imádkoztak. Egykor a kápolna főbúcsúján, Nagyboldogasszony (aug. 15.) valamint Kisasszony (szept. 8.) ünnepén a környékről gyalogoszászlós processzióval érkeztek a zarándokok. 386