L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

5. Andocsra igyekvő imádkozó búcsúsok egy képes fánál. A fa törzsén fogadalmi tárgyak, szentképek, feszület és gyertyák láthatók. Elől a búcsúvezető térdel. A fénykép a századfordulón készült. Lantos Miklós reprodukciója. fa vagy képes fa, melynek táji emlékét jelenleg már csak a földrajzi névanyag őrzi. Az emlékezet másutt azt is megőrizte, hogy a képes fára, kisebb fogadalmi ajándékokat, szentképet, hajtűt, kendőt, hajszalagot, gyermeksapkát, kisinget, pólyakötőt stb. akasztottak. (5-6. ábra) Andocson annak ellenére, hogy a csodás imameghallgatásokat elsősorban Szűz Mária kegyelmi erejéhez, a kegy szoborhoz kapcsolták, a kegytemplom mögött, a hatalmas fűzfák és a mellettük álló szentkút, az 1950-es évekig a búcsújáróhely egyik fontos helyszínét jelentette. A fűzfák törzsébe az oda érkező fejfájós aszonyok a fájdalmuk elhárítására és annak reményében beleszúrták hajtüiket. A helybeliek emlékezete szerint a hívek a szentkút vizének gyógyító erőt tulajdonítottak. Elsősorban a szemüket mosták meg vele. Betegségben, - különösen kéz- és láb- valamint fejfájás ellen tartották hatásosnak. A régi andocsiak a kút vizéből rendszeresen vittek otthonukba, főzéshez és ivásra ezt használták. Egykor a vajúdó asszonyt, valamint a haldoklót is meghintették vele. Az 1930-as években a szentkút mellé medencét építettek, amelyben főleg a végtagbetegségben szenvedők mártották meg fájó testrészüket. A búcsúra először érkezők a szentkút vizénél megkeresztelkedtek. Ezt a szokást ismerték Magyarország más zarándokhelyein is. (BÁLINT S, 1943. 172-173. BÁLINT S.-BARNA G., 1994. 214-218.) A hagyomány különösen népszerű volt nemcsak a Kalocsáról érkezők, hanem a Kapos-menti magyar búcsúsok körében is. Ok a búcsúkeresztséget mosdatásként emlegették. 6. „Képes fa - Máriás fa" Andocs és Nágocs között. „A Szentháromság megkoronázza Szűz Máriát". Olajnyomat. 1900 körül. Lantos Miklós felvétele, 1982. 381