L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)
A búcsújáróhely vonzáskörzetének kialakulását a XVIII. század 20-as éveitől, az andocsi ferencesek missziós tevékenysége határozta meg. Kezdetben főleg a Kapós és a Sárvíz, valamint a Balaton teremtette természetes határon belüli községekből zarándokoltak Andocsra. Rendhagyó, de a plébániatörténet bejegyzése szerint a ferencesek pasztorációja nyomán 1734-ben, még a burgenlandi Rohonc községből is regisztráltak katolikus hitre áttért protestánst. A XIX. század elejétől bővült a zarándokok köre. Az andocsi szentségi táj nagyobb Mária-ünnepekre a Kapóstól délre, Tolna megyéből, Kalocsáról, Székesfehérvárról, Szigetvár és a Zselic vidékéről vonzotta és részben vonzza ma is a híveket. A két háború között nem egy esetben zarándokoltak protestáns szigetvári asszonyok a kegyhelyre - akik mint Gönczi Ferenc írja Somogyi gyermek című munkájában - meddőségüket orvosolandó fordultak az andocsi Szűzhöz. Itt is, mint többfelé a Dél-Dunántúlon, élt a búcsúhoz kötődően, a fiatalok ismerkedésének és párválasztásának, a leányvásárnak a hagyománya. Az emlékezet szerint főleg a Kapos-menti vidékről érkezők tartották meg ezt a szokást a századfordulóig. Napjainkban már távolabbról, Nógrádból, valamint az Alföldről is jönnek búcsújárók Andocsra. A nógrádvarsányiak autóbuszokkal már Nagy boldogasszony napjának előestéjén megérkeznek. Másnap a nagymise előtt ünnepi viseletbe öltöznek. A szentkúttól induló körmenetüket rozmaringággal, díszes fehér ruhás, pártás leányok, valamint az asszonyok zászlós csoportja vezeti a kegytemplomba. A szabadtéri misén az oltár mellett állnak. Hagyományteremtő zarándokútjuk az 1980-as évektől vált szokássá. Az egyházi év Mária ünnepei mellett jelentősek az áldozócsütörtöki, pünkösdi, a Szentháromság-, a Jézus Szíve-, az Őrangyalok vasárnapján tartott, valamint a Ferenc-rendi búcsúk: Páduai Szt. Antal, Porciunkula, és Assisi Szt. Ferenc napján. Az andocsi búcsújárás szokáscselekményei a legutóbbi időkig őriznek paraliturgikus jelleget. Ezek közül emelnénk ki néhány, hagyományos és jellegzetes vonást. A búcsújárás múltban és jelenben alapvetően közösségi megnyilatkozás. Ezt fejezi ki, hogy a kegy hely re indulók templomukban rendszerint az egész faluközösséggel együtt hallgatnak szentmisét. A zarándokcsoport, a keresztalja, az előimádkozó búcsúvezetővel egykor gyalogosan indult útnak. Mindig ugyanazon állomásokon, keresztnél, szobornál, kápolnánál pihentek meg. Az állomáshelyek egyik hagyományos példája a Mária-képpel ékesített 380 4. Szentháromság ábrázolás az andocsi templom diadalívén, 1747. Lantos Miklós felvétele, 1998.
