L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

kori Szűz Mária kultusz megújulását. Erre utal az a szájhagyomány, miszerint a török időkben a romossá vált templom átépítése közben találtak rá „...a törmelék alatt a csudatevő Szűz szobrára". A kegyhely eredetlegendája több változatban ismert. (HP ANDOCS 1778.JORDÁNSZKYE, 1836. 152, valamint adatközlők alapján.) Az egyik variáns elbeszéli, hogy a Kalocsa határában álló kápolnát - mivel egy helybeli gazda igavonó állatait a vihar elől beterelve megszentségtelenítette - az angyalok a földről felemelték és elhozták Andocsra. Más változat szerint a kápolnát a törökök vagy a protestánsok elől, büntetésül menekítették el az angyalok és tették le az andocsi völgyben. A hagyomány azt is tudni véli, hogy az angyalok a kápolnát alapfalairól leemelve szállították a somogyi dombok közé. Útközben a Tolna megyei Csicsón, a szentkútnál, valamint az Andocs melletti Angyal-hegyi dűlőben pihentek meg. A törökök a kápolnát nem merték bántani, mert éjjelente gyönyörű ének hangzott a kápolna belsejéből és fényesség áradt ki belőle. Messze vidéken ez volt az egyetlen hely, amelyik a pogányok dúlását elkerülte. (BARNA G, 1990. 50, PAPP L.-VÉGH J, szerk. 1974. 238.) valamint adatközlők alapján.) A legenda alapmotívuma a török elleni küzdelemben szimbólummá lett loretoi Szűz Máriához kapcsolódik. Tiszteletének hagyománya főleg a déli és nyugati határvidéken terjedt el a Zrinyi család és az Eszterházyak birtokán. Az ott felépített ún. loretoi 2. A kegytemplom gótikus szentélye, Andocs. Lantos Miklós felvétele, 1999. 377