L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

palástban, mellette a megváltásra utaló keresztfa, fölöttük sugárözönben a Szentlélek galamb képében. A földgolyó alsó felében a paradicsomi fa alatt az első emberpár, Ádám és Éva áll. Felettük a Hold és a Napkoronggal jelzett égbolt. Mivel a Szentírásban Ádám neve és eredete kapcsolatos a földdel, közbejárója lett az agyaggal dolgozó fazekasoknak és kályhásoknak. Ábrázolása így jelenik meg a helyi fazekascéh anyagában. (NAGYBÁKAY P, 1978.251.) A népi szenttisztelet vonatkozásában meghatározó jelentőségű, Padányi püspök, Szt. Vendel kultuszát népszerűsítő törekvése. A nyájak és pásztoraik védőszentjének első magyar életrajzát, a hazai népi hitélet gazdagítására és okulására, maga a püspök írta le magyar nyelven. Szt. Vendel tiszteletére a veszprémi egyházmegyében, ő építtetett elsőként kápolnát, a Sümeg melletti Deákiban A marhavész eltávoztatásáért, 1755-ben engesztelésül ide vezette híveit körmenetben. A kultusz hatására, a főleg mezőgazdasággal és állattartással foglalkozó Somogy megye területén a szent tiszteletére 10 templom és kápolna épült. Ezen kívül a falvak határában és a legelőre vezető utak mentén számos szobor őrzi emlékét. A nagyobb állattartó közösségek hagyománya folyamatosan élő maradt a második világháborúig: Vendel napján, október 20án a falvak lakói a szent határbeli szobrához körmenetben járultak (Kutas, Ordacsehi, Táska stb.). Szakrális táji központok, búcsújáróhelyek A szakrális táj kialakulásában évszázadok során meghatározó szerepet játszottak a búcsú járóhelyek Ezek vonzásköre nem igazodott a megyék egyházi vagy közigazgatási határához. A történeti veszprémi egyházmegyében 1600 és 1780 között mindössze 10 a kegyhelyek száma. Ebből Somogyban két főbb búcsú járóhely, Andocs és Segesd szolgált lelkiségi központként. Az egykori Somogy vármegye területén található, a pécsi egyházmegye búcsújáróhelye, a Szigetvár melletti Turbék, ahova a Szigetvár környékiek, a Dráva-menti katolikus horvátok és somogyi Zselic lakói rendszeresen elzarándokoltak. Andocsot már 1247-ben, mint a Mindenszentek tiszteletére dedikált, plébániával rendelkező helyet emlegették. 15 36-ban a toldipusztai pálosok és a lövöldi karthauziak egyaránt birtokolták. A hódoltság idején a veszprémi püspök Jakusich György segítségével 1640-től indult el a jezsuiták andocsi missziója. Az 1650— 60-as évektől számíthatjuk Andocs kegyhellyé válását, a közép376