L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

monogramról ismert Csokonya környékén működő faragó készítette az 1880-as évek végén. Egyedi darabnak tekinthető az a csanak, (22. ábra) amit 1898-ban Herman Ottó Taszáron gyűjtött. Az áttört mintái között feltűnő a somogyi kanászbalta, ebből arra lehet következtetni, hogy az egyik taszári kanász faragta. A horvát hatást mutató Dráva-menti ivópoharak déli irányból terjedtek el Somogyba. (23. ábra) A forma szokatlan, a csésze magas, tojás alakú, a metszete ovális. A felső széle íves, a nyéllel ellentétes oldalon csőrszerűen kiemelkedik. A fül félkör alakú függőleges lap, néha a két oldala lágy ívben csatlakozik az edény falához. Az egész pohár bőrből készült edény benyomását kelti. A fülön szilvamag, kör és csavart vonalú áttörések vannak. Mindig vésett és faragott geometrikus minta díszíti, melyek közül nem hiányozhat a farkasfogsor és a rozetta. A vonalakat piros spanyolviasz színesítheti. Borotvatartók A paraszti használatú borotvatokoktól a pásztorfaragók munkáit, a konkrét adatok hiányában csak a jellegzetes díszítőtechnika és ornamentika alapján lehet elkülöníteni. A borotvatok többnyire díszes faragvány, amit gyakran ajándékba készítenek a faragók, ezért az évszámot, a tulajdonos (a megajándékozott) nevét, esetleg a faragó nevét vagy monogramját is megörökítik a felületén. Sokáig használják és megőrzik, ezért a néprajzi gyűjteményekben gyakori a régi évszámos darab. 23. Ivópohár. Karcolt díszítésű, áttört fülű csőrös edény. Nemesdéd. RRM 2257. 24. Borotvatok. Spanyolozott virágtövekkel díszítve. Készült 1839-ben. Tótújfalu. RRM 74.17.8. 25. Borotvatok. Spanyolozott virágtövekkel. Készítette Mecseki János 1876-ban. Balatonlelle. RRM 5407. 341