L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

26. Borotvatok. Karcolt, színezett. Felirata: „Lenti Pál 1891 ". Jáger József faragta. Külső-Somogy. NM 16549. 27. Borotvatok. Spanyolozott, virágtövekkel díszítve. Fedelén kinyitható tükör van. Készítette „NJ" monogramos faragó az 1880-as években. Csokonya. NM 4203. A borotvatok hosszú, keskeny doboz, aminek a mérete a borotva hosszától függ. Forma, szerkezet és méret tekintetében igen változatos. (24-27. ábra) Két fontos szerkezeti elemből áll, a néhány cm magas, hosszúkás alsórészből, amiben egy vagy két vájat van a borotva számára, és a fedélből, ami egy vagy több lapból áll. A legrégebbi ismert darab 1805-ben készült. (38. ábra) A zár szerkezete igen összetett, négy különálló részből áll a fedele, melyek a borotvatok végeibe illeszkedő tengelyeken forgathatók. Az alsó fedél felett két, egymáshoz illeszkedő fél fedél van, melyeket egy vájatban csúsztatható záró lap rögzít egymáshoz. A korai borotvatokok mutatják, hogy régóta használatos eszközök, melyeknek újabb és újabb változatait készítik el a faragók. Megfigyelhető azonban néhány tendencia. A bizonyíthatóan pásztori faragványok többnyire laposak, az egyik végük felé szűkülnek. (24. ábra) Ez a forma bizonyára azért alakult ki, mert így könnyebben elhelyezhető egy tarisznyában. Hasonló meggondolásból alkalmazzák a pecekkel rögzíthető, fordítós zárszerkezetet is. Elsősorban a fedelet díszítik. Az oldalfalakra ritkán kerül fontos díszítmény, például a megelőző korszakokban jellemző, már kevésbé divatos motívummal, geometrikus mintasorokkal, egyszerűbb virágokkal díszítik. A minta szerkesztésénél figyelembe veszik a borotvatok szerkezeti elemeit, ezért a mintázandó felület több részből áll, amit kerettel is elválasztanak egymástól. (24-27. ábra) Ezt az elvet nem csak a fedél ékesítésénél követik, hasonló eljárás figyelhető meg az oldalfalak díszítésénél is. 342