L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

fehér, az érett szaru mutatós, jól érvényesül rajta még a színezett vékony vonal is. A karcolt és spanyolozott sótartók 1870 után lesznek a somogyi pásztorok reprezentáns faragványai. Külső-Somogy középső és déli részén és a Vízmentén élő faragók sótartói a legváltozatosabbak. Belső-Somogy déli részén egy faragókör is specializálódik karcolt sótartó készítésre. A tükrösök mellett a sótartók a somogyi pásztorművészet legszebb „műfaja", ezért díszítményükkel a következő fejezetben foglalkozunk. Ivókobakok Kobaktökből készült ivóedények egykori használatát a középkori ábrázolások bizonyítják. A pásztorok a házuk, vagy a tanyájuk mellett termesztik a növényt. Az érett, alaposan megszárított kobaktök kocsány át levágják és a helyén keletkezett nyíláson keresztül kitisztítják, a szájába egy alkalmas dugó kerül. A nyakára kötött kantárral akasztják a tarisznya karikájára. A díszes ivókobakok tapasztalt faragók munkái. Az edény fala nagyon vékony, könnyen törik, a faragókés átvághatja, ezért csak vékony vonalakat metszenek rá, amit színeznek, feketítenek. A mintát választóvízzel barnítják. Előfordul, hogy a kobak száját cinezéssel megerősítik. A XIX. század végéről származnak a legrégibb díszített kobakok. A „BÍRÓ GYURI" feliratú 1885-ben készült, Barcsról gyűjtötték. (20. ábra) Az alsó kiöblösödő részen egy szélesebb, a felső részen valamivel keskenyebb mező van, amit alul-felül geometrikus gyűrűsorok öveznek. Ezekbe a mezőkbe virágminták kerülnek. A kobak kevésbé hangsúlyos nyakát háromszögekből, rombuszokból, szalagokból álló gyűrűk ékesítik. A nyaki díszítmény 18. Sótartó, karcolt és részben spanyolozott. „Betyárok találkozása " jelenetek díszítik mindkét oldalát. Készítette a tarnócai kürt faragója az 1890-es években. Erdőcsokonya környéke. (Vö. 56. ábra) RRM10773. 19. Sótartó. Karcolt és sárgított. Hosszú „furuglán"játszó pásztor és mulató pár díszíti. Készítette egy juhász Visnyeszéplakon, 1910 körül. RRM 66.199.3. 339