L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

bül. A kanász a botot mindig magánál tartja és szükség esetén megdobja vele a disznó oldalát. A görbülete akadályozza meg, hogy dobáskor megszúrja a hegye a malacot. A pásztorkunyhónál néhány tartalék mindig szárad, hiszen könnyen elhasználódik. A gulyások botja sokkal hosszabb. Van ünnepi és hétköznapi változata. Somfából, galagonya tüskefából készítik, vállig érő egyenes fát vagy ágat választanak, aminek egyik vége vastagabb. Pörköléssel eltávolítják a héját. Ezután következik az ünnepi botok esetében a díszítés. A gulyás botok különleges fajtája az ólomfejű buzogányos bot. Veszélyes fegyver, miként a baltát, ezt is tiltották. Népszerűségét mutatja, hogy a baltákhoz és fokosokhoz hasonlóan, ezt is próbálták fából utánozni. Az ünnepi és a hétköznapi botok között nincs éles különbség, szinte mindegyik darabon van valamilyen díszítmény. A fogó rész csábít a faragásra, a gömbölyű és a tölcsérszerü fogók mellett megjelenik az emberfej, (4. ábra) állatfej, a virágszerű alakzat. A formaválasztást a bot természetes alakja befolyásolja. Ha ágcsonk van a bot végén, könnyen lesz belőle madáralak. Ujabb változatok a sétabotok. Többségét egy darab fából faragják, a juhászkampókhoz hasonlítanak. A fogó félkörbe, vagy derékszögbe hajlított, van olyan is, melyhez a fogó agancsból készült. Funkciójukból következően a sétabotok a legrövidebbek. A fogó gyakran végződik állatfejben: kos, (5. ábra) kutya és lófejben. Ebben a csoportban igen sok a feliratokkal ellátott emlék- és ajándéktárgy. Az ünnepi- és sétabotok szára díszes. Az egyszerűbb gulyásbotokat barkócás minta ékesíti, (6. ábra) ehhez az élőfát 4-5 sorban bevagdalják, néhány hét alatt kiforrja magát a seb. A később kivágott fáról csak a héjat kell eltávolítani és kész a természet segítségével díszített bot. A többi azonos más faragványok díszítőmódjával; spanyolozott, feketítéssel vagy választóvízzel barnított, karcolt botok egyaránt ismertek. Legtöbb azonban a bevágott mértani elemekkel, vagy domború faragással díszített változat. A díszítmény szerkezete két csoportra bontható, vagy vízszintesen tagolják a bot felületét és a szélesebb díszített mezőket, karcolt, faragott sávokkal, fémgyűrűkkel, vagy külön beillesztett csontkarikákkal választják el. A másik csoportba azok tartoznak, amelyen a díszítmény spirálisan körbe fut. Viráginda vagy a domborúan faragott botokon egy kígyó tekeredik körbe (7. ábra) és a szabad területekre virágmotívumok kerülnek. 6. Pásztorbot. „Barkócás''' díszítésű. XIX. század vége. Taszár. NM 16214 7. Faragott bot részlete. Békát fogó kígyó díszíti. Tóth Mihály faragta Felsősegesden. RRM 11256. 333