L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)
4. Pásztorbot. Fogóján szakállas, pörgekalapos pásztorfej. XIX. század vége. RRM 4324. és barkócázással (6. ábra) csak vékony hengeres felületeket, például botokat és karikás nyeleket díszítenek. A somogyi pásztorművészeti hagyományból előbb ismerkedjünk meg a legfontosabb pásztorfaragványok formájával és szerkezetével. Botok 5. Sétabot. Fogóján faragott kosfej, szárán karcolt, „étetett" minta. Rózsafa. Készítette id. Kapoli Antal 1927ben. RRM 4160. Feltehetően a legrégibb pásztorszerszám. A somogyi pásztorbotok igen változatosak, a kanászok, a gulyások és a juhászok használnak botot, az utóbbiaké a többfunkciójú juhászkampó. A kanászok botja a legegyszerűbb, nincs művészi értéke, hiszen csak néhány napig használható. Gyertyánfából készül, úgy veszik ki tövestől, hogy furkója is maradjon, ezért arasznyira a föld alatt vágják el a gyökerét, csak az ágakat metszik le róla. Mintegy méteres hosszúságú, soha sem egyenes, hanem többszörösen gör332