L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

28. Fejvékában, paszitos kosárban viszik az ételt a mezőre. Ecseny, 1927. RRMF3789. Gönyey Ebner Sándor felvétele. Ahhoz, hogy a fonat szoros legyen, munka közben beverő vassal egyengetik a szálakat. A megfelelő oldalmagasság elérése után a fonást a felső koszorúval fejezik be. Itt is kettős fonást alkalmaznak, mint a gyűrűnél. Ezt a fonásmódot kétszer megismétlik, hogy a kosár széle erős és tartós legyen. A maradék lábvesszőket szorosan a koszorúhoz hajlítják, majd befonják. Három-öt karó után lemetszik a szálakat. A kosár fülét U alakban hajlított, vastagabb vesszőből készítik úgy, hogy végüket lemetszve beleszúrják a koszorúba két karó távolságra. A fülvessző mellé mindkét oldalról két vékonyabb veszszőt szúrnak. Ezeket megsodorják, majd mindkét irányban rátekerik a fül vesszőre és a kosár koszorújába fonják. (RRM NA1669.) A paraszti kosárfonók hántolatlan vesszőt használtak, de a XIX. század második felétől meginduló ipari kosárfonók már kizárólag hántolt és nemesített fűz feldolgozásával foglalkoztak. 303