L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

10. Famozsár, tökmagtörő mozsár. 1860 táján készült Pogányszentpéteren. TGYM 52.238.1. Bereutes Tamás felvétele. 11. „Pipicstartópipiccsel". 1850 körül készült Nemespátrón. TGYM 57.56.1. 1-2. Bereutes Tamás felvétele. A kanizsai múzeum is őrzött egy ilyen több mint 10 m hosszú csónakot, melyre 1936-ban Murakeresztúr árterében bukkantak. Sajnos, a II. világháború ínséges éveiben elégették. (KERECSÉNYI E., 1972. 9-67.) Az ezermester gazdák keményfából maguk készítették a nagyméretű köles- és tökmagtörő mozsarakat, melyeket szintén nemzedékek sora használt. Többnyire egy cseresznye- vagy tölgyfa törzséből vájták ki őket. Múzeumaink egész sorozatot őriznek belőlük. Méretük, mélységük, űrtartalmuk szerint használták őket tökmag, dió, só, a kisebbeket pedig pirospaprika törésére. A még csak nem is kéregtelenített, ám belül finoman megmunkált^wozsarat 1840 táján készítette fiatal házas gazdája Pogányszentpéteren. (10. ábra) Többnyire fejszenyéllel vagy bunkóban végződő sulokkal törték benne a tökmagot. Unokája elmondta, hogy nagyapja 10 év múlva faragott ennél sokkal nagyobb és mélyebb tökmagtörő mozsarat is, melyet az alján és a pereme alatt szépen kicifrázott, sőt készített hozzá külön törőt is, de azt mindig elkérték tőle a szomszédok. Kiemelt figyelmet érdemelnek az egy fából faragott, kisebbnagyobb háztartási és lakberendezési tárgyak, a gyertya- és pipicstartók (11. ábra) (KERECSÉNYI E., 1954. 201-214.), a kanáltartók, a merő- és szűrőkanalak, a melencék és tálak, só- és fűszertartók temérdek változata, melyek mind kettős célt szolgáltak: teljesebbé, szebbé, gazdagabbá tenni az otthont, s bebizonyítani készítője ügyességét, ötletességét. A közel 200 éves fatölcsért azért kedvelték annyira, mert hajdan gyökérből faragták, sokszor leesett, sokan megbámulták, elpusztíthatatlannak tartották és máig sem korhadt el. (12. ábra) A konyhai sótartó azért érdemel különös figyelmet, mert a nemespátrói Szakály István fia születésekor örvendeztette meg vele ifjú feleségét, aki esztergályozott konyhai sótartóra vágyott. (13. ábra) S mivel a vásárban efféle falra akasztható sótartót nem találtak, a férj fűzfaágból titokban kivésett egyet, majd forró dróttal és szegekkel körvonalakat, mintát karcolt rá, hogy olyan legyen, mintha esztergályos készítette volna. Felesége azontúl büszkén mutogatta. Szakértelmet, tudást igényelt a nagycsaládosoknál is előforduló fadongás, az alján és szájpereme alatt hasított vesszővel összeabroncsozott konyhai sótartó (14. ábra), apróbb lisztes sajtár készítése. Ha jól illeszkedő fedlapjuk is volt, gyakran évtizedeken keresztül használták őket. A legtöbb néprajzi gyűjteményben a kanáltartók gazdagságában, változatosságában gyönyörködhetünk. A fa eszközöket, le294