L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

vesmerő, tésztaszűrő, kovászkeverő és egyéb nagyméretű kanálféléket a gazdák feleségüknek, a legények esetleg kedvesüknek, édesanyjuknak készítették, szinte mindig személyre szólóan. Főleg a nyelüket és annak a végét cifrázták ki, néha monogrammal, évszámmal is ellátva. Egy sok lakodalmat kifőző pogányszentpéteri szakácsnő kásakeverő kanalát is gazdag faragással díszítették. A paraszti ötletességnek, találékonyságnak a gazdaságban, a pajtában, szőlőhegyen is számos emléke látható. Készítettek pl. 2-3 ágú favillának kínálkozó husángokból asztagrakó, szénaforgató favillákat. A Thúry György Múzeum is őriz egy legalább 100 éves darabot. (TGYM 91.4.1.) A félbehasított fatörzsből kivájt, a hordóra biztonságosan ráhelyezhető, bodzafa csővel ellátott mustszűrők, tőtikék, borvályúk némelyike 100 évesnél is idősebb. A kádár készítette, vasabroncsos-dongás borvályúk szorították ki őket. Vonatkozik ez az ágakkal és terményekkel megrakott szekerekre, kocsikra is. A nemespátrói ezermester, Györffy János által 1860 táján készített szekérkampót megtaláltuk ugyan a pajtában (TGYM 56.98.2.), ám a hajdan hozzácsatlakozó fakarika egy építkezés alkalmával elkallódott. Hasonló darabokat azonban a barcsi Dráva Múzeum is őriz. (DM 84.92.1.) Az erdőt járó ember mindig különös gonddal figyelte, nem akad-e olyan megfelelő anyagú, vastagságú husángra, melyből a célnak megfelelő bot készíthető. Ennek mesterei a pásztorok voltak, de a legtöbb faluban értett ehhez néhány gazda is. A kiszemelt fát általában a gyökerénél, a bunkójával vágták ki, mert a bunkósbottal - aki ügyes volt - még a nyulat is elkaphatta, a gyalogos vándor meg a kutyák ellen vette hasznát.A pogányszentpéteri Pintér családtól 1973-ban négy bunkós-, illetve kampósbotot kapott ajándékba a Thúry György Múzeum, melyek 1930-50 között készültek. Valamennyit kedves atyai barátjuk, Termő Péter készítette, kettőt kökényfából, egyet-egyet pedig meggy- és szilfából. „Péter bácsinak igen sok botja van, mert ha neki való fát talál, kivágja és hazaviszi. Otthon beleteszi a ganékupac oldalába, és ott addig tartja, amíg a bőre rá nem köped, úgy három-négy hétig. A ganélé szívóssá teszi, nem törik. Eletében talán száz különféle botot is készítet f\ A kampósbotok mestere volt a csurgói Pápa János is, aki az 1920-as évekig szintén mintegy 80 botot készített kérésre vagy megrendelésre. Borral, pálinkával viszonozták a munkáját, főleg, ha a botot ki is cifrázta. A csordásfütykös egy drávaszentesi csordás művészi munkája, aki egy husáng bunkószerűen megvastagodott, gyökér feletti részéből egy ember- s talán egy kosfejet formált meg. (15. ábra) 12. Tölcsér, „fatőcsér". 1810 körül készült Csurgón. TGYM 58.7.1. Berentés Tamás felvétele. 13. Sótartó. 1869-ben készült Nemespátrón. TGYM 65.73.1. Berentés Tamás felvétele. 295