L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

központ népszerűségét annak is köszönhette, hogy a kereskedelmi célra dolgozó háziipart Buzsákon 1902-1905 körül indították el, valamint az 1930-as évektől kezdődően a tanárképzőkben és a tanítóképzőkben a leendő kézimunka oktatók számára kötelező tananyagként szerepelt a buzsáki hímzés. A Malonyay Dezső szerkesztette Magyar Népművészet IV, somogyi kötetében az első publikáció Buzsákról 1912-ben jelent meg Mihalik Gyula rajztanártól, akinek gyűjtött tárgyainak jelentős része a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményébe került. Mihalik Gyula - különösen a női ingekből - olyan bőséges, a századforduló idejéből való fényképeket és rajzokat mutat be tanulmányában, hogy nehezen mondható újabb ebben a témában. Egyes tanulmányok és cikkek a két világháború között és után is foglalkoztak a buzsáki hímzéssel. Palotay Gertrúd, Fél Edit és Domanovszky György megismertetnek bennünket a buzsáki hímzés kialakulásával, történeti összefüggéseivel. Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit összefoglaló művében megszólalnak a legidősebb adatközlők is. (KERÉKGYÁRTÓ A.-KNÉZY J., 1975.) Malonyay Dezső bízott abban, hogy a Balaton Szövetség kezdeményezése, az újravarrás megindítása megkedvelteti a maguk számára is a hímzést. Kérdéses, hogy Mihalik Gyula egy letűnt divat utolsó emlékeit, vagy egy kezdődő divat első darabjait gyűjtötte össze a különböző hímzett textileken. Ehhez részletesebben kellene tanulmányozni a Széchenyi grófkisasszonyoknak a tevékenységét, akik a „Nemzeti háziipar" keretén belül 1902-1905 között megindult rendelésekre adott anyagok, fonalak, minták alapján készíttették el először a hímzőasszonyokkal a városi igényeket is kielégítő hímzéseket. A buzsáki varróasszonyok rendszeres megrendeléseket kaptak az 1900-as évektől a Balatoni Szövetségtől. A megrendeléseket Buzsákon a Széchenyi grófkisasszonyok közvetítették, ők szerezték be a fonalakat, anyagokat, előrajzoltatták a mintákat. Az 1920-1930-as években gróf Jankovich Bésán Endréné buzsáki háziipari telepe címen működtek. Palotay Gertrúd írja 1932-ben „...rá szerettem volna mutatni a buzsáki hímzés fejlődésmenete alapján arra az eddig kevés figyelemre méltatott szempontra, hogy egy népi hímzés igazi értékét és valódi korát nem az adja meg, hogy vájjon ötven vagy csak öt évvel ezelőtt készült-e, hanem, hogy minősége szerint a fejlődés mely állomásán keletkezett?!... " (PALOTAY G., 1932.) Fél Edit a buzsáki hímzéseket három csoportba sorolja: 1. fehér, 2. kék-piros pamuthímzések, 3. színes gyapjúhímzések. Mindhárom hímzésféleségeket megtaláljuk az ingeken, a lepedőkön csak a kék-piros pamutos hímzést, a párnavégeken viszont 35. Férfiing. A kézelője és az ingmell mintája szabadrajzú, fehér pamutfonallal, laposhímzéssel és csavart „csomó" öltéssel kivarrva. Huroköltéssel szegélyezett. Az 1920-as években készült. Táska. RRM 69.72.1. 36. Férfiing kézelő „ümög lénzo". Két szélén huroköltéssel szegélyezett. Zömében lyukvarrással és kevés laposhímzéssel kivarrott. Táska. RRM 464. 271