L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

37. Mellévarrott női ing ujjának díszítése, vörös-kék pamutfonallal szálszámolásos technikával hímzett. Széles vertcsipkével szegélyezett. Az 1900-as években még viselték. Buzsák. NM 72.742. 38. Női ingváll ujja. Hosszában vörös-kék pamutfonallal hímzett. A nagy rózsákat csigasorok, zeg-zug vonalak szegélyezik. Az 1900-as évek elején még viselték. Buzsák. NM 72.734. csak a színes gyapjúhímzést. (FÉL E., 1977. 401^02.) A buzsáki hímzés alapanyaga kender vagy pamutos házivászon, amelyre vörös és kék gyapjúfonallal hímeztek. A mintákat az íróasszonyok írták elő, körformákat és szögletes, merev ismétlődő szőttesszerű díszítményeket alkalmazva. A korai buzsáki hímzéseken még a keresztszemes technika uralkodott, mivel a szőttesszerű díszítmények hímzésére ez látszott a legmegfelelőbbnek. (37. ábra) Emellett láncöltéses sorok sinyór öltéséből alakított vonalak és ívek tagolták a mintákat. Csak a szélek mentén vált szabadabbá és kötetlenebbé a vonalvezetés, mintegy virágfüzért alakítva. A fejlődés során a szőttesszerű merev díszítmények helyébe naturálisabb virágminta lépett, ugyanakkor a keresztszemes hímzést felváltotta a lapos és a láncöltés. Ezzel egyidejűleg több szint is kezdtek alkalmazni: a vörös és kék mellett itt-ott a sárgát és a zöldet, hogy élénkebb legyen a hatás. Általában ezt a fokot tekintik a formákban, színekben, technikákban gazdag buzsáki hímzés tetőpontjának. A díszítés rajzai határozott vonalúak, a hangsúly mindig a nagyobb és a minta szempontjából fontosabb díszítményeken van. A buzsáki hímzés legjellegzetesebb mintaelemei: a kerek rózsa, a stilizált szimmetrikus levélforma, a csiga, ezekhez illeszkednek a térkitöltéshez szükséges elemek. A buzsáki ingeken a díszítés, egy-két hátvarrást hangsúlyozó öltésdísztől eltekintve, csak az ujjakon volt. Kétféle megoldást alkalmaztak. 1. Az ingujj alján keresztben körbefutót, ami a századfordulón még fehérhímzéssel készült. Ilyen szűkujjú vállfoltos inget az idősebb asszonyok az első világháború alatt még hordtak. 2. Felülről lefelé futó minta, mely két részből állt, és a kettőt széles szőttescsík vagy színes szalag választotta el. Az ingujj végét széles vert csipkével díszítették, amelyeket a hagyomány szerint buzsáki asszonyok is készítettek. (38. ábra) A körülfutó hímzések széles sávját felül és alul két különálló csík vette körül. Ezek közül mindig a felső a szélesebb, tehát a keskenyebb rész állt közelebb a csipkéhez. Az alsó sávnak egyenes határvonala volt, míg a felső szabadon végződött. Gyakran az alsó csík hiányzott. Ennél a típusnál igen nagy a változatosság: közel állt a párnavég díszítéséhez, s azok elrendezésével sok rokonságot mutatott. (39-40. ábra) Gyakran előfordult, mégpedig leginkább az ingvállakon, hogy a két díszített csík különböző technikával készült. A szélesebbet elorajzolás után laposöltéssel, a keskenyebbet keresztöltésekkel vagy szálszámolásos laposöltéssel varrták. Ez az utóbbi természetesen szögletesebb formákat mutatott. Eredetileg szedettes takácsszőtteseket állítottak be az ünneplő ing ujjába, kézelőjébe is. 272