L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

28. Férfiingmell részlete. Leveles motívummal gazdagon díszített, amely előzetesen plasztron szerűen elkészítve kerülhetett az ünneplő férfiingre. Németegres. RRM 1390. 29. Férfiing kézelője. Az ing elején és kézelőjén a díszítményeket lyukvarrással-hurkolással szegélyezték. A nagyobb lyukakba vékony cérnával „pókokat" kötöttek. Törökkoppány. RRM 1327. gek elejét, gallérját, kézelőjét és vallanak szélét cakkos huroköltés szegélyezte. Az 1900-as években Mihalik Gyula kérésére Törökkoppányban Szabó Erzsi „jókedvvel szívesen rajzolta le a közölt hat fekete-fehér rajzos táblán a közölt negyven mintacsíkot - helyi elnevezésüket is meghatározva. „Szabó Erzsi törökkoppányi lány kitalálása. " Hímzés alá úgy mondta, hogy „ha kellene hát vagy tízszer ennyi mintát is kitudna találni..." (MALONYAY D., 1912. 125. Fekete-fehér rajztáblák: 255, 256, 257, 258, 259) (25. a-b. ábra) Az 1930-as években a mintarajzolók az előrajzolásnál már a nagyobb motívumokat keménypapírból kivágták, a nagyobb formákat az alapanyagon körülrajzolták, majd a kontúrok megjelölése után került sor az apróbb motívumok megrajzolására, kivarrására. (28. ábra) A férfiak ünneplő 8-10 szeles gatyájának az alját subrikálással szegélyezték vagy 3-4 cm széles hímzett csíkkal varrták gatyaperémmel körül, ami alatt saját fonalból nyírott rojt szegte a gatya alját. A női viseletben is a fehérrel hímzett, bevarrott ujjú, vállfoltos, nyakpántos női ing volt a legszebb. A rövid ujjú ing szélét horgolt csipkefodor és hímzés díszítette. Az elején féloldalra gombolódó széles lyukhímzéssel és laposöltéssel kivarrott széles pánt volt (ingmell), a másik oldalon a dísznek alkalmazott gombsor. A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében kiemelkedő az a Hof er Tamás gyűjtötte dúsan hímzett, vállfoltos, bevarott szűkujjú ing, amely misére való ünnepi viselet volt nyári időben 1902 és 1914 között. Az ing elején lévő pókos hímzést nehéz és szép mintának tartották, amit csak kevesen tudtak kivarrni. (NM 54.58.20.) (29. ábra) Gönczi Ferenc 1938-ban gyűjtötte különlegesen szépen varrott és fehérhímzéssel díszített, eleje közepén záruló, rövid ujjú ingen az öltéstechnikák gazdag variációival ismerkedhetünk meg. (RRM 10.967) A fehérhímzéses ing mellett kedvelték a piros keresztszemes technikával kivarrott ingeket (30. ábra), melyeknek igen szép példáival találkozhatunk a Rippl-Rónai Múzeumban. (RRM 67.7.5.) Knézy Judit 1966-ban vásárolta a textilgyűjtemény részére. 1910-1920 között varrták és hímezték, az 1930-as évekig volt általános viselet. Feszesingnek, körösztszemesingnek nevezték a bevarrott ujjú szűkinget, melynek elejét-hátulját keresztszemes hímzéssel, elvétve széles horgolt csipkével szegélyezték. (31-34. ábra) Az 1900-as években még szokás volt, hogy a 3-4 éves lánykának korozsma (keresztelő) ajándékként pamutos házivászonból, fehérhímzéssel díszített, kézzel varrott, elől középen záruló inget varrtak. (RRM 72.10.1.) A szükimeg ujján keresztbe és az elején volt a díszítmény. 268