L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

10. Piros pamutfonallal kivarrott, madaras mintájú zsebkendő. Horgolt csipkével szegélyezett. Gyékényes. RRM 9925. 11. Horgolt csipkével szegélyezett, keresztszemes, száröltéses és laposöltéses technikával hímzett gyolcs zsebkendő. 1898-ban készült. Gálosfa. RRM 71.9.4. A fejrevaló lepleket Dunántúlon és Somogyban is kedvelték. Flórián Mária: Öltözködés című tanulmányában írja: „...A fejet, vállat takaró leplek, időtlen idők óta alkalomadtán előkapható takaróként szolgálták az asszonyokat. ...Az abrosz méretű lepel - egyszerűen a fejre borítva - nyomokban az asszonyi fejviselet részeként is fennmaradt ...Az ilyen leplet Somogyban férevetőnek ... nevezték. ... Sokkal elterjedtebbek lehettek a szövőszékadta szélességben felhasználó, fejrevaló hosszú kendők. Az esetenként 2-3 méter hosszú keskeny végein gyakran kivarrott vászonkendőket országszerte használták..." (FLÓRIÁN M., 1997. 704-706.) Csökölyiek az 1930-as években még viselték. A rövidebbre sikerültet kisruha, a hosszabbat hosszúruha elnevezéssel illették. A fiatalasszonyok piros-kék szőttesdíszítéssel, azsurozással, siprikolással (fehér horgolás) vagy gyári csipkével díszítették a kendő végeit. Az idősebb asszonyok gyász félrevetőjén alig volt díszítés. Sáfránnyal is festették gyászkendőiket, keskeny fehér szőttessel vagy szálszámolásos lapos fehérhímzéssel kivarrva, gyári csipkével szegélyezve. A fehér vászon kendőfélék viselete legtovább, mint a többi vászon felsőruha darabé is a fehér gyászban, az úgynevezett nagypénteki gyónó ruházatban maradt fenn. Az 1950-es években, mikor először jártam Csökölyben még természetes volt a viselete. A kendőből kötött kontyféle nagy változatosságot mutat. A csökölyi katolikusok az 1910-es évekig a hajkontyra fehér sifon fejkötőt kötöttek, melynek csipkés széle a rátett kápli alól kilátszott. 258