L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)
(GÖNYEY EBNER S, EA 52.34.118.) „...Somogyban (Csököly, Kisbajom) is a kéregkontyot fejre fogó kiszélesített homlokszorító vagy közép és főkötőfűző, amely 5-6 cm széles szalagpántba szélesedve s meghosszabodva, fülszerűen visszahajtva ékesítette a meny asszon fejét... " (FLÓRIÁN M., 1997. 704.) Csipkével díszített gyolcsfőkötő és fehér hímzéssel díszített kontyfűző a Rippl-Rónai Múzeum textilgyűjteményében található (RRM 335.), Gönczi Ferenc gyűjtése. A csökölyi és a kisbajomi konty művirágos, bodros szedéssel díszített fej kötője alatt, hátul kétoldalt vállig érő, gyolcsból készült maguk hímezte fehér fűző húzódott. Gyászban a művirágokat elhagyták, az özvegy fejszorítója fehér lett, a szalagdíszek kékes-feketék vagy feketék. Szenna és környékén a hátrakötő kendő fölé helyezték el a szarvasneccet (12. ábra), illetve agódakontyot\ A legrégebbi tárgyi emlékek kézi horgolásúak, a közepén levő kis zacskószerű nyúlványba színes anyaggal bevont kápli (merevítő) került, melyhez a hátralógó szalagokat is rögzítették. A horgolt csipkefodrok ezt 2-3 rétegben vették körül. Egy ennél régebbi típusú fejfedő maradt fenn Szilvásszentmártonban a századfordulóról. Fekete gyöngyfonalból készült, horgolt félgömb alakú. Közepén böckösen kiképzett, szélein szalagtartó lyukak és cakkozás. Másfelé is elterjedt lehetett a haj konty ra helyezett necc. „...Apuba alsó főkötő felett a felső rendszerint merevített volt. Az alsó kéreg főkötő adta meg viszont a föléje rendelt lágy necc, horgolt vagy csipkefőkötő formáját... " (FLÓRIÁN M., 1997. 703.) Magyaregresen a menyasszony felkontyolásához fekete csipkéből, fekete gyöngyhímzésű kerek fökötőt készítettek. Gyapjúfonalból horgolt barna és fekete böckös neccek kerültek elő Kadarkútról is. A neccek feltehetően nemcsak horgolással készültek, hanem hurokvetéssel készült rececsipke hálók is lehettek, amelyet tömőöltéssel megfelelő minták kiválasztása után töltötték ki. (13. ábra) Egyetértek Knézy Judittal, hogy feltehetően horgolt a fekete necc. (RRM 73.43.4.1.) A belső-somogyi községek jelentős részében - főképp a reformátusoknál - a káplira tüll vagy csipkefodros fejkötő került, s a hátrakötő kendővel nem takarták el. A kontyot borító csipkefodros fejkötőrész miatt a kápli a legtöbb községben 2-3 ujjnyira kisebbedett. Az idős parasztaszszonyok az 1920-as, 1930-as években még viseltek kontyukra borítva vászonból való kendőt a református községekben, a fodros-csipkés fejkötő fej búbjára eső káplijára tűzték. A „.. .fejrevalónak a XX. században is meglevő tárgyi emléke a „kisruha" (Csurgó és környéke, Gyékényes, Somogy udvarhely „főreveto", Szenna, „félrevető' 1 ). (14-15. ábra) Berzencén az 1910-es évekig kontyba tűzött hajukat a menyecskék ünnepnapon fekete selyemkendővel, hétköznapon bécsi 12. Fehér, horgolt csipke főkötő, fekete hátrakötő kendőn. Szilvásszentmárton. RRMF 5807. Gönyey Ébner Sándor felvétele, 1931. 13. Beszövéssel díszített, neccelt technikával készített főkötő a XIX. század második feléből. Erdőcsokonya. RRM 2921. 259
