L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

4. Női ingujj részlete. Szálszámolásos-laposöltéssel és subrikával hímzett. Feltehetően a XIX. század első feléből való. Táska. RRM 462. utólag varrták a 14-14 sor kézzel varrott szegőzés közé, a gallér horgolással, a kézelő huroköltéssel szegélyezett, az eleje három piros porcelángombbal zárult, a hasfoltra nem került hímzés. A gazdagon díszített kiemelkedően mívesen elkészített vőlegényinget, halotti öltözetnek szánta gazdája. (NM 62.112.) Készültek olyan ünneplő férfiingek is Csökölyben, ahol a kézi szegőzés közé vékony zsinórt fűztek, hogy a szegőzést jobban kiemelje. (NM 54.112.1.) A.„bokrosujjú" vagy „németes" ing az 1870-es évektől lett fokozatosan általános viselet. A Thúry György Múzeum egyik legszebb darabja (TGYM 53.24.2.) az a „kivarott ümög", amelyet Csurgónagymartonban vőlegényingnek varrtak. Húsz ilyen hasonló inget kapott a vőlegény amikor megnősült. Kedvelték ezen a vidéken a fogazásos és horgolásos szegélyt is. A Csurgó környéki ingek díszítésére jellemző, hogy a csökölyihez hasonlóan a hímzett csíkokat, a burittást 4-5 soros szegőzések számedlik váltogatták az ingmellen. A kézelőn díszesebb és a galléron egyszerűbb kivarrás volt, általában a hasfoltot nem díszítették. Az 5-6 éves fiúgyermeknek a felnőttekéhez hasonló inget varrtak. Szentán például 1906-ban a keresztanya készítette el az első bokrosujjú ümögöt. Az ügyesebbek maguk jelölték ki az ingek díszítését, de voltak rajzos mintakönyvek, amiből választhattak hímzésmintát az ümög elejére és a kézelőre. A kivárással díszített vállfoltos, kézelős, pálhás ingeket az első világháború után hagyták el, helyükbe a városi formájú szabott ingek kerültek, amit már nem hímeztek. Berzencén az 1900-as évek elején farsangkor, lakodalomba hordott férfiing anyaga polc (kender) vászon volt. A vállfoltos, pálhás, lehajtott gallérú, bő ujjú kézelőbe foglalt ing a legfinomabb vászonból készült. Gallérja, eleje, kézelője szabadrajzú lapos-lyukacsos fehérhímzéssel díszített. (5. ábra) Hímzett inget csak legények viseltek. Kétkét szegőcsoport között fehér lapos-lyukacsos hímzés húzódott. A házas emberek szegőzött díszítésűt hordtak. A szegőket nem hosszanti irányban tűzték le, hanem keresztben szedték ráncba. Elkészítése hasonló volt a szegőzéshez, hullámvonalú hatást keltett. (6-7. ábra) Az ing alját kézzel szegték fel, s a bőgatyán, illet- *•-, ve a nadrágon kívül hordták. A fekete zsinórozással díszített mellény, a lajbi alól kilátszott, az ujjas alól azonban már nem. A gatyákat különböző bőségűre készítették, aszerint, hogy hétköznapra vagy ünnepi viseletnek szánták, ami négy-tíz szeles lehetett. Bőségét az is befolyásolhatta, hogy a szélös gatyát vászonból vagy gyolcsból szabták. A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében levő, Csökölyből származó fehér pamutvászon gatya négy szeles (szárbőség: 268 cm), az alját betétcsipke és duplarojtozás díszíti. (NM 54.791.) Csurgón, Csurgónagymartonban, 5. Huroköltéssel szegélyezett, laposöltéssel hímzett férfiing kézelője a XIX. század másodikfeléből. RRM 8892. 254