L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

Szentán az ünneplős gatyák nyolc-tíz szelesek (TGYM 52.161.4.) voltak. A kilenc szeles gatya alján tűzött csipke és dupla rojtozás volt, a visszaszegést az ingeknél is alkalmazott zeg-zugvonalas visszahajtás caknizás díszítette. A Csurgó környéki szélesgatyákat általában fonott, tűzött csipkével, kötögetéssel vagy farkasfoggal, hajtogatással kötötték hozzá a gatyaszárhoz. „Vót duplakötögetés, meg vót cifrább is. A rojt fölött meg szépen kicaknizták. " (KERECSENYI E., 1960. 314.) Berzencén a hat-hét szél polc vászonból (kevert vászon) szabott gatya alján mesterke (azsur) volt, ami alatt kirojtozták. Itt a férfiak a XIX. század második felében kezdenek a gatya mellett nadrágot is viselni, eleinte még csak hétköznap. 1953-ban a 92 éves Varga János mesélte, hogy kicsi gyermekkorában az édesapja vett egy nadrágot, kiment benne az erdőbe, de a tarisznyájában hozta haza, mert nagyon kényelmetlen viseletnek tartotta. О is már majdnem házasember volt, amikor az első nadrágját kapta. Varga János fiai viszont már 30-40 éve nem viseltek bőgatyát. Az 1920-as évektől a férfiak fokozatosan elhagyták a viseletüket. Ez alól csak a lakodalmi zászlóvivők (vőfélyek) voltak kivételek. A férfiaknál a századfordulón a fehér vászon ünneplő öltözetét egy-három szeles pamutvászonból való kötény egészítette ki. Kerecsényi Edit kutatásai szerint múzeumi gyűjteményeinkben egy szeles hímzett kötényt egyedül a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében őriznek Pátró községből. (NM 51.51.6.) „...Bőségét a derékban levarrott két széles és két keskeny hajtás adja. Ezeket, valamint a kötény alján lévő vízszintes hajtásokat fehér pamutfonallal varrott száröltéses, lapos és lyukhímzéses mintasáv díszíti. A hajtások leszegetlen, cakkozott széle hol sűrűn, hol ritkásan hurkolt... " (KERECSÉNYI E., 1975. 103. 104.) Általában az egyszeles pamutvászonból való kötényeket saját anyagából készített farkasfogazással szegték körül. (NM 54.79.1.) Az ünneplő férfikötény divatja elmaradt az első világháború után. Egyes helyeken felváltotta a kékfestő kötény. Előfordult az is, hogy az asszonyok hordták el a fehér vászon ünneplő férfikötényeket. A női ingvállak kender, len és pamutos vászonból készültek. A mellévarrott ingvállnál gyakori volt, hogy a dereka durvább, az ujjak finomabb vászonból készültek, kézi varrással. Csökölyben a fiatal menyecskék és az idősebb asszonyok egyaránt sáfrányos ümögöt viseltek. A bő ujjakat a borjúszájú ingekhez hasonlóan hosszában díszítették vert csipkével, gyári csipkebetéttel, subrikával, szálszorítással. A keskeny kézelőt csipkével szegélyezték. Készültek egyenes ujjal is ingvállak, keskeny hímzéssel, húzott csipkével befejezve. A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében a 6. Különlegesen díszített férfiingmell a XIX. század második feléből. Kézi szegozés, lapos hímzés, huroköltés. RRM 8912. 7. Lapos-lyukhímzéssel, huroköltéses lyukvarrással szegélyezett kézelő. Kaposvár. RRM 2281. 255