L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

merítették. A tervező íróasszonyok szívesebben dolgoztak gyolcsra, mint házivászonra. A népi hímzések azáltal, hogy bolti anyagra készültek, könnyebben tudták követni a divatot. A legújabb stílusú hímzéseken a gyári, géppel hímzett és szövött selymek, jaquard mintás szalagok mintáit is utánozzák. A hímzéseket már nem fehér vagy két-három színú, hanem sokszínű fonallal tarkára hímezik. A legújabb munkákon sem található meg általában a színek harmóniája. Egy-egy kisebb tájegységen belül, mint pl. Buzsákon kiválóan megfigyelhető, hogyan élnek tovább a különféle hímzőstílusok egyidőben. Figyelemmel kísérhetjük a változásokat, hasonlóságokat vagy eltéréseket az anyag, a forma, a technika és a díszítmény színezésének egységét, tér és időbeli megjelenését vagy eltűnését, a díszítőkészség és a stílus lényegét, amit a hímzés és a csipke is mutat. Régi stílusú hímzések Belső-Somogyban a XIX. században még ragaszkodtak a régies stílusú öltözeteikhez: a női- és férfiviselet szabásának, varrásának, díszítésének hagyományaihoz. Knézy Judit: XVII-XIX. századi viseletadatok Somogyból, valamint Kerecsényi Edit: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékén című tanulmányai igen értékes adatokat közölnek a vászonból készült, kézzel varrott (1. ábra) és hímzéssel díszített ruhadarabokról, amelyek pásztoroknak és parasztoknak készültek. Leírásainknál a fenti kutatók közléseit vettük figyelembe. Egy korabeli összeírás szerint, amelyet Angyal Bandi somogyi betyár feleségének a ládájában lévő ruhafélékről készítettek, „.. .jó vászonyférfi ümögötkivarrott ujjakkal..."és„...ájvászonygatyát"... is találtak. (GÖNCZI F, 1942. 235., KERECSÉNYI E., 1960. 303.) Az 1900-as évek elején még emlékeztek arra, hogy a pásztoroknak bő ujjú inge egy méter széles volt „...körül ki volt varrva likakra..." (nagyobb méretű lyukhímzéssel szegélyezve), hogy a „legénypántlikát" belefűzhesse, amivel összeráncolhatta az ingujját a kézfejnél. Nyolcszeles gatyát viseltek hozzá. (MALONYAY D., 1911. III.) (VAJKAI A., 1964. 176.) „...Apásztoresztétika a hatszeles vászon, a tízszeles gyolcsgatyát tartotta a legszebbnek " (egy szél = hetvenöt centiméter), tehát a tízszeles gatya hét és fél méter volt. A „szedett gatya, ráncos gatya, rödös gatya ", aminek ráncba szedése „rödölése" szinte a díszítéshez hasonló művészet volt. „Az alját egyszerű, vagy kettős rojtozással, felette borsókával szegélyezték. " (VAJKAI A., 1964. 176.) Magyarország 1873-ban először vett részt a bécsi világkiállításon, ahol mintegy 30 darab különféle textil képviselte 252 1. Díszes, varrott csipkével összeállított, rövid derekú férfiing részlete. A XIX. század közepén viselték. Csököly. NM 54.79.5.