L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

valószínűleg a helyi lelkészek és elöljárók hatására következett be. Talán hozzájárult az is, hogy török szokásnak - s ezzel pogánynak - tartották, s ezért léptek fel ellene. Az asszonyok kontyára való kendők egyike a vászonszél (50-70 cm) szélességű - Csorba József szerint (1857. 91.) „shawl forma önmaguk szőtte" - darab, amelyet leginkább a Belső-Somogyban és a Zselicben viseltek a református nők, mégpedig az 1920-30-as évekig. A XVIII. században ez a törölköző formájú, két végén tükrösen díszített, hosszabb-rövidebb vászonkendő még a köznemes asszonyok ruhakészleteibe is beletartozott. 1762-ben Thulmon Pálné hagyatékában Gombán „vörös pamukos hosszú kendo \ 1758ban Sárközi Pálné esetében Korpádon „egy darab gyolcs takaríttó" is feljegyzésre került. (SML IV. l.y. Inventária) A XIX. század elején Külső-Somogy parasztságának hagyatékában is gyakoriak voltak templomi női fej viselet részét képező vászonból vagy másból való takarítók, rövid vagy hosszúruhák, később inkább csak a csipke tilanglik. A Zselic és Dél-Somogy területéről származó adatok és fennmaradt tárgyak alapján e sál forma, egy vászonszélnyi fejrevaló használatáról sokat tudunk. Elhelyezésének számos változata fordult elő nemcsak vidékenként, de egy községen belül is, mert ezzel sok mindent ki tudtak fejezni az asszony helyzetének jelölésére az adott közösségen belül, pl. más volt idős asszony, más fiatal, más gyászoló nő stb. esetében az elhelyezés, díszítés, sokszor az anyag is. Tűzték a kontyra (Somogyszob), ráhajtották úgy a fejre, hogy eleje a homlok fölött álljon (Csököly), a hosszabbat a vállon át a derékig hozták le, s ott összefogták a kezükkel, összetűzték, vagy övvel lefogták. Volt ahol alulról vitték fel a kontytetőre, úgy tekerőzték fel, vetették előre, vetették hátra. A vászonból való ruhák elnevezése ezt a sokoldalú jelrendszert tükrözi: hosszú-, rövidkendő, kisruha, (20. ábra) (Csurgó, Gyékényes, Somogyudvarhely), férevető, fffrevető, (21. ábra) (Csököly, Nagykorpádig), átalvető, (Szabás), hátravető (Nagybajom), kontykendő vagy kendő (Somogyszob). A finomabb anyagokból készített kontyravaló kendők elnevezése részben más, takaríttó, tilángli, (31., 42. ábra) de ismert a kisruha is. Míg a vászonruha az idősek és gyászolók fejére került, a mollból, csipkéből való tilánglit fiatalasszonyok viselték, volt ahol azok, akiknek nem volt még gyermeke, volt ahol kisgyermekesek is. Egyes falvakban (pl. Nagykorpád) nem is illett fiatalasszonynak tilángli nélkül templomba mennie. Egész Zselicben és egész Dél-Somogyban ismerték. E vidékeken az iparos feleségek is hordtak sálszerű csipkefátylat, de feketét. A csökölyi asszonyok nagypéntek délelőtt a templomban fehér vászon férevetőt viseltek, délután sáfránnyal sárgítottat. 246 46. Göllei asszony hétköznapi viseletben, 1905. EF 8413. Ismeretlen szerző felvétele.