L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

Mindezek a kontyféleségek az 1920-as évekig elterjedtek, ezután - mint már ismertettem - sokfelé megváltoztak a fej kötők, somogyi nevükön kontyok pl. az ún. kurta falvakban (hátrakötött kendo helyett dobozszerű kicsi, fiitteres pille), a Szigetvidéken és a Zselicben (agódakonty és a korábbi házi készítésű kerek fodros konty helyett a nagyobb méretű ún. szigetvári konty (40., 48. ábra), Csurgó és környékén (a cseh csipkéből formált konty helyett hátrakötő), Kapos-mentén (a hátrakötő helyett az alatta lévő necc vált önállóvá, a fiatalok hátrakötőt csak lakodalomban vettek fel azután). (44. ábra) Másutt fokozatosan elhagyták a meglévőket az 1930-as évektől kezdődően. Női kendőfélék: nagy abrosz méretű vászonból, sokszorosan hajtogatott fejkendő és sál formájú fejrevaló A jobbágy asszony ok fejére való, nagyméretű, vászonból való, elől szögletesre rögzített fej kendőfélének tájanként többféle rögzítési, hajtogatási, megkötési, feltekerési módja alakult ki. Dunántúlon több helyről feljegyezték, hogy a parasztasszonyok olyan kendőt viselnek, amely megvédte arcukat a nap, de a kíváncsiskodók elől is. A legkorábbi ilyen kendőábrázolás az alsólendvai uradalom térképén látható a jobbágyok között egy asszonyon a XVIII. század végén (OSZK térképtára). Legismertebb ábrázolása Kismartonból és Veszprémből (41. ábra) maradt fenn (BIKESSYHEIMBUCHER K., 1816.). Somogyból is említették többen, sajnos nem ábrázolták. Somogyvárról leírták 1797-ben, hogy két 43. „Bújj, bújj bokrosdi"-t játszó kislányok hétköznapi ruhában. Törökkoppány. 1930 körül. RRM F 7507. Gönyey Ébner Sándor felvétele. 243