L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

párosan 2-A-6 bokor, ezekre borultak rá a színes kontyszalagok. A homlok fölé boruló fekete homlokszorító szépen megnyújtotta az arcot (Kisbajom, Kutas, Somogyszob, Kónyi, Ötvös, Segesd, Vese, Somogyudvarhely). (39. ábra) Idősek, gyászolók nem viseltek színes kontyszalagokat és nem keményítették a fűzőt, nem tettek a konty csipkés fodrai közé színes szalagokat, művirágokat. Csökölyben a hátrakötő kereken fedte a homlokot, a fejbúbon volt a közép 5-7 cm-es papírdobozka klottal bevonva, ezen csipkés, bodros mű virágos fej kötő borult előre a fejtetőre, hátra a maguk hímezte fehér fűzők lógtak le kétoldalt a vállig. (ELŐD G., 1929. 197-200.) Ezek tetején nem kontyszalagok terültek el, hanem széles trapéz idomú egybevarrt hátravető fekete selyem alappal, szegélyein, csúcsain kétsoros, ráncba szedett piros szalagsorral díszítve. (31. ábra) A csökölyi konty szépségét mindenfelé elismerték, az innen férjhezment lányok mindig ragaszkodtak szülőfalujuk kontyához. Fekete hátrakötő kendő szerepelt a Szenna és környéki református asszonyok gódakontyában, de ők a bekötött kendő fölé tűzték fel a fej búbra a fehér cérnából horgolt szarvasneccet. (KNÉZY J., 1978. 243-263.) Ez is fodros volt, széleit színes fonallal cifrázták a fiatalok, közepén ennek is volt egy kis szarv formájú nyúlvány, amelybe kemény papír merevítés került, amelyhez a hátralógó szalagokat és fűzőket is rögzítették. Gyász alkalmával ezeknek is csak a fekete és fehér része maradt fenn. Szilvásszentmártonban - emlékezet szerint - fekete gyöngyfonalból félgömb alakú, böckösen horgolt necc került a nők fejére. Hasonlót hordtak idős asszonyok Kadarkúton barna, szürke gyapjú fonalból. Másfelé is elterjedt a haj konty ra helyezett csipkés, esetleg gyöngyökkel díszített kerek necc. Ezt fiatal asszonyoknak helyezték felkontyoláskor a fejére Magyaregresen, Kaposújlakon, Mérőben. Ennek a tetejére hátrakötő kendőt tettek. Az idősebbek necc helyett sifonsapkát vettek fel a hajkontyukra. Fekete, bordó színű gyöngyökkel hímzett sapkácska, necc került a Kis-Balaton körzetében lévő falvakban az újasszonyokra (Szőkedencs, Kiskomárom). Csipkefodrokból álló, kis kerek, középen kis kemény káplival ellátott, hátul fűzőkkel és színes lelógó szalagokkal díszített kontya volt a Dráva-mentén több helységnek, (Gyékényes) és a Szigetvidéken (Darány, Istvándi, Csokonya, Visonta), a fiatalokéban a fodrok között színes díszek is voltak. Csurgó és környéke református és evangélikus asszonyainak nem kerek, hanem négyszegletes formájú és csipkés fodrokból kiképzett az előbbieknél nagyobb méretű és művirágokkal, gyöngyökkel, flitterekkel díszített kontya volt, amelyhez a nyersanyagot Csehországból hozatták. (32. ábra) 242