L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

és a Rinya-mentén viszont a katolikus népcsoportoknál. Ez a kendőből kötött kontyféle nagy változatosságot mutat. Fiatalok esetében keményítették ezeket a fejkeszkenőket és még meg is tűzdelték, hogy minél merevebben álljon. Idős asszony kontykendőjét nem illett keményíteni. A kendőből való konty alá a hajfonatokat karikásán tették fel a fejbúbra, ha vékonyszálú volt a haj, kis rongykarikával kipótolták, vagy karikába hajtott vesszővel. A hajkarikára fehér sifon vagy csipke sapkát kötöttek, melynek fodros vagy csipke széle kilátszott a rátett kendőből alakított fejfedő alól, neve kápli Lábodon és környékén. A merevítő és a hozzárögzített kendő együttes neve Babócsán és környékén sámi, Csurgótól Pogány szentpéterig (40. ábra) és a Kapós-mentén hátrakötő, bekötő, kikötő Nagyatádon, magyar konty a Nagyberek magyar, és tótkonty a horvát falvaiban. A kendőből kötött kontyot különböző módon merevítették papírral, skátulával, kápriccal, ronggyal, rózsaággal, vesszőkoszorúval: kereken, szögletesen. A Kapos-mentén a fiatalok hátrakötője piros, idősebbeké kávébarna vagy fekete. Itt a kendő alá pártaszerű formájú papír merevítőre először sifonsapkát tettek, arra a hátrakötőt, és ünnepen a kendő szélére előre gyöngyös, fiitteres díszpánt rögzítőt. Hátrakötés után elől színesfejű gombostűkkel a fehér fejkendőhöz erősítették, a kendő hátulsó szárnyait is megtűzték, hogy szebben álljon. (36. ábra) Marcali környékén, a Nagyberekben elég nagyméretű volt a hátrakötő és a fül mögött oldalt kiállott szarvszerűn a vége. (37. ábra) Utóbb három darabból szabták, hogy jobban álljon. Külső-Somogyban perdit varrtak a felébe hajtott textil középső harmadára, azt kötötték meg hátul a nyak felett és a keszkenő sarkait a kötés alatt húzták át, madárszárnyszerű kányás kontyot képezett a bujtatott konty (Igal, Somogy ácsa) (38. ábra), Karád, Törökkoppány környékén a fiataloké piros kasmír, bécsi vagy törökös anyagból készült. Belső-Somogyban a csökölyi és nagybajomi katolikusok kendőkontyának a fej búb alatt masniszerűen hajtogatott keményített fehér fűzőket tűztek a kötésére és színes szalagok borultak rá. (Vasárnapi Újság 1862.) A megye délnyugati és déli felében élő református lakosságnál házi horgolású csipke fodrokból, fűzőkből, kontyszalagokból és kendőből, vagy kendő nélkül az előbbiekből alakítottak ki többféle asszonyfőkötőt a reformátusok és evangélikusok. A Rinyamentén a hátrakötő fekete kendőből homlok- vagy fejszorító lett, oválisán feküdt a fej tetején és rátűzték a hajkontyra tett papírral rögzített kis káplira, amely tüll vagy csipkefodros kerek fejkötő közepébe volt beledugva. Fenn a fodrok közé színes művirágokat varrtak. Hátra a káplira rögzített keményített fehér fűzők lógtak le 241 42. Csökölyi református aszszony konty ban hosszú „tilánglival". Rekonstrukció. Knézy Judit felvétele, 1970.