L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

nagy rajtokkal, a fiatalokon buggyos ujjú fehér bokrosümög. A Zselic nyugati felén lévő református falvak 1920 körül hagyták el a korábbi ún. góda kontyot, mely fekete, a fej búbra hátrakötött selyemkendőből, s a fejbúb tetejére tett fehér házilag horgolt fejkötőből állt. Helyette a belső-somogyi, szigetvidéki falvak többségében már korábban elterjedt ún. szigetvári kontyot vették át. (40., 48. ábra) A fejszorítós somogyszobi (39. ábra), csökölyi, (31. ábra) segesdi, kutasi, udvarhelyi kontyok az 1920-as évek végén kerültek utoljára újasszony fejére. A Dráva-menti Babócsa és környéki horvát csoport magyar és horvát eredetű lakóinak viselete ebben a korszakban kezdett eljellegtelenedni. A Lakócsa és környékiek az 1960-as években kezdték csak elhagyni fehér alapszínű 4 méternyi anyagból apró tűzéssel lerakott biklából és fehér vászonalapú, de ujján hosszanti irányban szőttes díszű ingből, rukávéból, a fiataloknál nagyon színes, öregeknél fekete kötényből, frtunból, nagyon színes fej kötőből, pocelicából álló ruházatukat, amely szinte az utolsó percig megőrizte XIX. századi hagyományait. A bikla elején lévő vászonból való betoldás prvapola alján a szőttescsík azonos volt a rukáve ujján lévő minta színével, amely jelezte a gazdaasszony korát. A megyében élő németek ruházatának polgáriasabb szabása korábban alakult ki, mint a magyaroké, de sötétebb tónusú darabjaik fiatal nők esetében kiszínesedtek (kötények, pántlikák, mellények fejkendők). A külső-somogyi német nők elhagyták a régi merevített fej kötőt, а Mar асе Khappot (34-35. ábra), és sifonsapkát vettek fel helyette. 39. Homlokszorítós konty Somogyszobról. Református viselet. RRM 67.6.4. 40. Szennai asszonyok szigetvári kontyban. EF 69398. Gönyei Ebner Sándor felvétele, 1934. 239