L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

37. Katolikus fiatalasszony kendőkontyban, idős asszony és eladólány Szöllősgyörök, 1910 körül. EF 8405. Ismeretlen szerző felvétele. 38. Katolikus fiatal anya gyermekével, kányás kendőkontyban, rékliben, sötét kötényben, keszkenővel. Somogyacsa, 1915. RRM F 6668. Ismeretlen szerző felvétele. kor az egyke lányoknak többet megengedtek szüleik. Külső-Somogyban a Koppány-mentén és főként az ún. kurtafalvak katolikus asszonyainak a korábbi viselete alapvetően átalakult. A hoszszú szoknyák kissé megrövidültek, a korábbi 2-3 alsószoknya helyett ünnepen 4-5 is kellett. Hogy még farosabbak legyenek a puffándlit, azaz farpárnát kezdték felkötni a derekukra. (44. ábra) A szájhagyomány szerint a betyárok szeretői kezdték először ezt viselni. A korábbi kendőből megkötött konty helyett papírral merevített gyöngyös, fiitteres pille került a fejbúbra. A kontytűkkel apróra feltűzött kerek hajfonatra húzott csipkés szélű fejkötőt tettek. A szoknya és a blúzféle anyaga is megváltozott az 1920-30-as években a Koppány-mentén piros, világoskék, rózsaszín borocszín, sárgásrózsaszín, tüdőszín (lilás) brokát, selyembrokát, maga színében mintás selyem, bársony szoknyákat és blúzokat viseltek, sokszor egyszínű volt mindkettő. A sárgát nem kedvelték, ritkábban grenadinból táncruhát készítettek ebből. A falusi varrónők a blúzféléknek számos szabásával, változatával kápráztatták el megrendelőiket. Böjti időszakban viszont a fiatalok is a sötétebb színek különböző árnyalatait képviselték szövetszoknyáikkal és réklijükkel, de minden vasárnap más színűben mentek templomba, ha tehették. Az idősebb korosztály, azok akiknek már eladó lányuk volt, vagy nősülendő fiuk, már sötétebb színekben pompáztak. Hétköznap a hagyományosabb darabokat vették fel: a vászonból vagy sifonból való hímzett bevarrott ujjú szükimeget, kevesebb alsószoknyát, hosszabb, sötétebb szoknyát. A keskeny félkötény (43. ábra) vagy a melleskötény ekkor elmaradhatatlan volt, többnyire feketéből. A fejükre kendőt kötöttek a fiatalok menyecskésen hátra, az öregek előre. (NÓVÁK J., 1971. 69-75., HOFER T., 1954. 294-303.) A Kapos-mente Kaposvártól keletre eső szakaszán hasonló fejlődés ment végbe a szoknyák, blúzfélék színében, az alsószoknyák számának emelésében, a farpárna viselésében, és megváltozott a korábbi konty is, a hátrakötő helyett főkötő, a necc lett. (45. ábra) A hétköznapi ruházat itt is közelebb volt a korábban hagyományoshoz. Nagy melegben csak a fehér vászonból vagy sifonból való szükimeget vették fel. (GAAL NAGY Gné., 1972. 24-30.) A hagyományokhoz erősebben ragaszkodó Csurgó és környéki falvak népe nem jutott hozzá a korábban könnyen beszerezhető cseh csipkékhez, ezért a fiatalok is hasonló, kendőből való fej kötőt kezdtek hordani, mint az idősebbek. A viselet többi részében ragaszkodtak a korábbi hagyományokhoz egészen az 1950-es évekig: sötétebb tónusú szoknyák selyemből, bársonyból, esetleg apró hímzett virágosok, sötét alapszínű keskeny, hímzett félkötények, világosabb színű virágos mintájú kásmírkendők 238