L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

24. Több szélből ráncolt, rojtos aljú, „ülleppel" ellátott bőgatya. Csököly MNépr. IV 606. 83. kép alapján. 25. Fiatal parasztgazdák 1900 körül bőgatyában, fehér ingben, mellényben, dolmányban, csizmában. Balatonszabadi. EF154. Jankó János felvétele. azonban viseltek kötényt. Dél-Somogyban a németek kinevették a magyar férfiakat azért, mert kötény volt rajtuk utcán, mezőn, ünnepen is, míg ők csak az istállóba vették fel. Útra, boltba menéskor, utcára a férfiak is tiszta kötényt vettek fel, egyik sarkát oldalt felbökték, hogy jobban tudjanak menni. A XIX. század végétől készített fényképeken többnyire csak a test elejét fedő fehér vagy sötét kötényeket látunk, kisfiúkon éppúgy, mint apáikon és nagyapáikon. (15. ábra) A kisgyermek első gatyáját, ingét kötényével együtt kapta. Az iparosok hamarabb kezdték el viselni a melleskötényt, mint a parasztok, akik azután hétköznapra készíttették nadrághoz is, mert így jobban védte ruhájukat. Az 1860-as években az ausztriai és csehországi gyárakból mind több és több gyolcs, pamut, gyapjú és selyem érkezett (KERÉKGYÁRTÓ A., 1980. 61-65), ezzel felgyorsult olyan vidékeken is a viselet kiszínesedése, ahol addig a vászon felsőruházathoz jobban ragaszkodtak. így a Kapos-mentén a lecsapolások következtében bekövetkezett meggazdagodás nyomán a XIX. század közepétől vált szembetűnővé ez a folyamat, a házivászon ruhadarabok festése, illetve minél több gyári anyag alkalmazása. Erről itt a Vízmentén így emlékeztek meg később az öregek: „eltűnt a szép angyalifehér viselet, olyanok lettek az emberek, mint a tarka marhák a nyájban". (GELENCSÉR S., 1968. 39-55.) A megjegyzés pontos korjelző, ugyanis ebben az időben történt a régi táj faj ta, a szürke magyar marha lecserélődése a nyugati, főképp szimentáli eredetű fajtákra, s ezek keresztezett utódaira. Belső-Somogy déli felének falvaiban és a zselici református magyaroknál, de a Dráva-menti katolikus horvátoknál is (Lakócsa és környéke) a nők körében fennmaradt fehér gyász (BÁTKY ZS., 1911. 34-40., KNÉZYJ., 1978. 243-263.) (23. ábra), illetve nagypéntekigyónó ünnepi viselet formájában a fehér vászon felsőruházati együttes. (27. ábra) Ennek a vászonöltözetnek fekete kiegészítői is lehettek: fejszorító pánt a kontyon (Kutas, Somogyszob, Kónyi, Kisbajom), vállkendő (Kutas, Somogyszob, Szenna) vagy helyenként a kötény, mellény. (Szenna, Csurgó és környéke 20. ábra) De idős csökölyi özvegyek vasárnap a templomban teljességgel fehérben jelentek meg, még a kontyuk fejszorítója is fehérre vált. (21. ábra) Szintén tiszta fehérben van egy kastélyosdombói idős asszony Gönyey Ebner Sándor kérésére beöltözve. (26. ábra) Férfiaknál is teljessé tehette a fehér vászon öltözéket a fehér nyakravaló és kötény (27. ábra), de általában fekete selyem nyakravalót, mellényt és kabátfélét vettek fel fiatal és idős férfiak is nagypénteken Dél-Somogyban a református magyaroknál. Másutt az idős emberek előre elkészítették a tisztán fehérből vagy na230