L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

ujjú ingek szabásával azonos nagybajomi ing, bő ujja végén kézelővel. (RRM 80.70.3.) Ilyen látható egy tiszta fehér vászonban lévő lábodi férfin a századfordulón készített felvételen. (27. ábra) A gatyák közül a hétköznapihoz, mely komisz, fekete durvább vászonból való, száraihoz 3^4 szélnyi anyag kellett, az ünnepihez száranként 5-8 szél is. A lábak közé négyszögletes betoldás, üllep, illet került, az ünnepi gatyánál ehhez fél szél bővítés is járult. A gatya felső szélén mintegy két ujjnyi anyagot a gatya színére fordítottak ki és visszaszegték, ez aperem vagy madzagház. A gatyának nincs hasítéka, a varrás során a szárakat nem ráncolják. (24. ábra) Az ünnepi bő gatyát mosás után ráncba szedték, így lett rödös gatya, amelynek aljára szálszámolásos hímzést, azsúrt, rojtozást készítettek fehér pamuttal akár a magyaroknál, akár a horvátoknál. Használaton kívül a redes gatyát, hogy megőrizze rakásait, két-két pár léc közé fogták, csaptatóba tették. Első leszedésnél lepedőbe hajtogatták, szalmazsák alá helyezték és ráfeküdtek. Később lepréselték kettéhajtható asztal között is, vagy tettek rá köveket. Pásztoroknál dupla rojtozás sem volt ritka. Voltak falvak, ahol a pásztorok gatyájának nem volt ülep betoldása csak a parasztgazdákénak (Kutas). A gatya rövidebb volt a fiataloknál, hosszabb az idősebbeknél, de hossza, bősége tájanként változhatott. Patkó Pista 1859-ben készült portréján már olyan bő gatyát látunk, mint az a XX. század elején ünnepen általános volt. (9., 15., 25. ábra) A posztónadrágok elterjedésével a vászon alsónadrágokat mindössze három szél vászonból varrták. Ezek között is volt aratásra felsőnek szánt darab, amelynek elől egymásra hajtott nyílást hagytak. Amit csak alsónadrágnak szántak, azon 4-5 cmes vágást hagytak elől. Jóllehet a csizmanadrág, helyenként a pantalló a XIX. század végén tért hódított, a századfordulóról való fényképeken - mivel ezek többnyire a tavasztól őszig tartó jó időkben készültek - nagyon sok vászongatyás férfit látunk, akiknek többsége télen már nadrágban járt. A parasztok vászongatyás viseletéhez hozzátartozott a kötény is, kezdetben leginkább vászonból. Pásztorok általában nem hordták. Hétköznap volt inkább jelentősége, amikor védték vele gatyájukat, vagy szedtek bele, hordtak benne valamit. Egy szél vászonból varrták, és leért a gatya aljáig. (27. ábra) A hétköznapra valót kezdték először kékre festeni vagy kékfestőre lecserélni. A XIX. század elején már szerepeltek kékfestő kötények a férfiak hagyatékában. A Zselic nyugati felén a fiatal református férfiak ünnepi köténye kék alapon színesre hímzett és keskenyebb a szokásosnál, egyébként inkább fehérített, díszített vászon kötényben jártak ünnepen a férfiak. A Balaton mentén a magyar parasztok nem, (25. ábra) a németek 22. Felsőrésszel összevarrt pendely. Lábod. MNépr. IV. 603. 82. kép alapján. 23. Hímzett férfiing „vállfolttar, „lénzővel", „paszpallérral". XX. századeleje. Gyékényes, RRM 10 979. 229