L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

21. Nagypénteki „gyónó" gyászöltözet fehér homlokkötős konty. Fehér „fejkeszkenő" és „férevető", vászon „bikla". Rekonstrukció. Knézy Judit felvétele, 1970. ráncolt ujjú, vállfoltos, esetleg franciás vállú inget varrt vagy var­ratott leendő férjének az ún. szabatás alkalmával, amikor a rokon asszonyok a leendő pár kelengyéjét állították össze. Az ünnepi da­rabokat hímezték: kézelőjét, gallérját, az ing mellén lévő rávarrt betétet és a mellbetét szélén lévő szegest is általában fehér lapos lyukhímzéssel, luggatással, (23. ábra) póköltéssel, (Törökkoppány), azsúrral, mesterkével (Karád és környéke). De voltak vidékek ahol piros keresztszemes kellett a fiataloknak, kakasos gallér a vőle­génynek (Törökkoppány, Somogy egres stb.), vagy legalább a mo­nogram bevarrásához. Hétköznapi ingek esetében volt hosszú uj­jú kézelős, elől végig nyitott, felálló gallérú, vállfolt nélküli és dí­szítetlen ing is. (MALONYAY D., 1912. 250. kép) Ismert egy síp­228

Next

/
Thumbnails
Contents