L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

szék, pántlikák helyettesítik. A menyasszony koszorúja vehetett fel a karéjos pártához hasonló alakzatot, de már művirágokkal díszítették polgári divat szerint, bár egyes vidékeken eleinte a művirágos meny asszony koszorú színes volt. (pl. Csurgónagymarton 1918. RRM 66.198.3) Hatása lehetett az ún. magyar ruhák pártájának ezekre a koszorúkra. Szennán az idősebb lányok hajkontyára hátratett karéjos lilás művirágos fejdíszt magyar kontynak nevezték. A zöld ágból font menyasszonyi szűzkoszorúról csak egy csökölyi felvétel ismert az 1930-as évekből. Dél-Somogyban magyaroknál (Somogyudvarhely), horvátoknál (Babócsa) részben németeknél is (Szulimán, Almáskeresztúr) divat volt a házasulatlanok élővirágos halotti koronája, amely az élővirágos koszorút vagy pártát helyettesítette leányok és legények esetében, németeknél kisgyerekeknél. (EA 17919.), (TÓTH J., 1978. 211., JUNG К., 1980. 82. 95.) Az eladólányokról jegyezte meg Richard Bright Csokonyán, hogy hajukat csinos kontyba tűzték fel. (1815. 87.) A lányok hajviseletére ezenkívül nemigen van XIX. vége előtti somogyi adat. Amint lehetett befonták a lányok haját hátul egy vagy két fonatba. Többnyire elől a fej közepén elválasztották. A zsírozás miatti sok-sok pántlika befonásának szokása fennmaradt a XX. század elejéig. (14. ábra) A haj elől és kétoldalt való felsodrásának is vannak későbbi nyomai régi fényképeken. Somogy szentpálon magasra feltornyozták. (RRM NA-970.) A Malonyay kötet említett szennai felvételén az eladó lányoknak a fej búb alatt van a hajkontya, elől hajuk ketté van választva. Dél-Somogyban egy-egy hajtincset megcsavarva a fül előtt engedtek le, úgy fonták hozzá a fül mögötti részhez. Az asszonyok két vagy több fonatba megfont haját a fej búbjára tették fel kerek kontyba a leírások szerint, és erre került a textilből való alsó majd a felső főkötő. Utóbbiak széles választékáról még nem tudósítanak a reformkori források és rajzok. A Dráva-menti asszonyok fejrevalójáról megtudjuk, hogy „a menyecskék fején látni fejkötőt, káplit fekete selyemkendővel körülkötve, miről többnyire szalagok csüngenek'" (CSORBA J., 1857. 92.), ez a nagybajomi nők és a csökölyi római katolikusok később is megőrzött kontyával azonos. Részletesebb, de homályos (UJHÁZY E, 1862. 268.) egy kissé a későbbi leírás: „hosszú, háromszögletű konty ez, mely rózsaszín szövettel van behúzva, és erre átlátszó csipke feszítve. Ezen kontyot kikerülve a fejet fekete selyemkendővel bekötik, melynek végei a homlok felett két nagy csokrot képeznek. " A Szigetvidék asszonyainak színes szalagokkal ékesített nagyméretű kontyáról is hírt adtak 1859-ben. (MOLNÁR I., 1859. 183.) 222 16. Női „hosszúimeg" a XIX. század második feléből. Karád. RRM 62.149.1.