L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

A somogyi vászonöltözet „egy pár" ruháinak sorsa a XIX. század második felében A manufaktúrák majd gyári anyagok általános térhódítása előtt a megyében járóknak a ruházat egyszerűsége, világossága, fehérsége volt szembetűnő, szemben a nyugati megyék paraszti lakosságának gyorsabban változó, színesebb viseletével. Eleinte a durvább házivászonból való, és a felső ruhafélék látható részeit cserélték le finomabb anyagokra: gyári vászonra gyolcsra, sifonra, mollra, patyolatra, amelyeket nemcsak üzletben szereztek be, hanem gyolcsos tótok is közvetítettek. A színezésre használták a. sáfrányos tótok hozta festéknövényt, díszítésre a szintén Felvidékről érkező tótok, csipkárosok, csicskárosok által közvetített csipkéket, hímzéseket. Vásárolták ezeket a köznemesek asszonyai is. 1762-ben Thulmon Pálné hagyatékában „vánkosra való tóth varrás, item tóth csipke másfél réf" is találtatott. (SML IV. 1. y.) Ezek az árusok szerepelnek az 1820-30-as évek vásári helypénzjegyzékeiben, de még emlékeztek rájuk az első világháborút megért emberek is. A világos, áttetsző anyag ünnepi ingekhez való használatáról tanúskodik az 1815-évben megjelent útleírás szerzőjének - már jelzett - megjegyzése Csokonyáról, ahol szövés-fonás közben látott lányokat: ,fl válogatott lányok a falu legszebb leányai voltak: ruhájuk feltűnően világos és tetszetős, leginkább fehér színű szalagokkal díszítve. A ruha anyaga nagyobbrészt háziipari termék, de az ujjak muszlinból készültek". (BRIGHT, R., 1815. 87.) Itt még ragaszkodtak a hagyományos fehér színekhez a gyári anyagok alkalmazásában is. A Sió és Sárvíz mentén színes kartonba „már tarka cicbe" öltöztek ünnepen ugyanebben az időben a nők (VITALI, J. В., 1828. 83.), hétköznap a színes darabok elsősorban kékfestőt jelentettek, ugyanakkor a Dráva-mentén még tiszta vászonban jártak ünnepen és hétköznap is. 1842-ben számbavették Simon Borbála Szentmiklósra férjhez vitt bútor és ruhaféléit is. Ezek listája a festett és festetlen házivászon anyagúakat éppúgy jelzi, mint a gyári anyagok használatát: ,Jzartony ésfestött új szoknya 4, gyolcs alsó szoknya 1, 2 és fél réfesfél ümög 12, selyem és merinó mellény 2, piros mellény 2, pamuk kötény 4, küttölös keszkenyő 3, kartony rékli 1, barna és fidzs keszkenő 3, férjnek fehér ruhapár 2, gyolcs ujakkal férfi ümög 4, festött vászon kötény 3 db, cipő pár 1, kordovány csizma 1 pár, ködmen 1 db". (SML XI. 603.) A házivászonból való paraszti használatú alsó és felsőruhadarabok csak abból az időszakból maradtak fenn, amikor ezek szabásában, díszítésében is felgyorsultak a változási folyamatok. Ekkor az 1850-60-as években a paraszti szövésekben is egyre inkább megjelentek a gyári pamutfonalak. A ruházat díszítésében a somogyi 17. Kislány ing „szűkimeg". Bevarrott ujjú ing csipkés „lénzovel". XX. század eleje. Törökkoppány. RRM 67.7.5. 223