L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

volt huszárok esetében, pásztoroknál, ritkábban hagyománytartó parasztgazdáknál is a XX. század elejéig. A reformkori ábrázolásokon rendszerint fiatal férfiakat látunk, arcuk borotvált, némelyiknek pödrött bajusza van, másoknak nem. Az 1848-as forradalom után divat lett a Kossuth-szakáll viselet, különösen a kálomistáknál. A XIX. század folyamán tűnt el fokozatosan a párta a somogyi leányok viseletéből. A fent idézett 1775-ből való bolti leltárban találtak pártát is. Tabon a régi 1755-ben épült templom melletti XVIII. századi temetőben kendervászon tekercsre alapozott párta két darabja került elő (RRM 75. 68. 1. 1-2.), melynek felső felületére fémszálas, fiitteres, kék gyöngyös díszítést vittek fel. (13. ábra) Bárdos Edith XV-XVI. századi homlokpántos pártákkal rokonította. Az 1840-es években még általános lehetett a pártaviselet, mivel az 1857-ben ezt olvassuk: „vasárnap különbféle pántlikával szalaggal ékesítve pártát tesznek fejökre" a lányok, de már újabb divat is terjedt ekkor: „a fiatalabbak hordoznak még bársony homlokkötőt is". Más adatok szerint eztpintlinek is nevezték. (CSORBA J, 1857. 91, KERÉKGYÁRTÓ A, 1937. 83.) Malonyay Dezső népművészeti kötetében a szennai lányok homlokán ilyen pintlit lehet még látni. (1912. 115.235. kép) Később eltűnnek a homlokpántos pártára vonatkozó adatok. Hajpántok, díszes csatok és más hajdí15. Gölleiek a katolikus templom előtt, 1910 körül. MMgMA VII. A. 213691. Ismeretlen szerző felvétele.