L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

14. Eladó lány. Haja két copfba fonva, két színű pántlikával. Ünnepi ruhája csipkés szélű bokrosingből, vállkendőből, sötét alapú pettyes szoknyából és fekete kötényből áll. Gomba, 1905. EF 7381. Forgách Károly felvétele A XIX. század elejétől kezdve a női vászon felsőruházat anyagában, díszítésében is sor került a gyári anyagok bevitelére, alkalmazására. Az ünnepi ing ujját fehér vászon helyett & gyolcs, moll, patyolat pótolta, a dereka még megmaradt a házi szövésű vászonból. Vászonkendő helyett sifonból, selyemből, kékfestőből való fej- és vállkeszkenők is megjelentek a fiatalabbak ruházatában és a leányok pántlikái, szalagjai, viselet kiegészítői finomabbak és színesebbek lettek. Tehát a felső látható, feltűnő darabokat, részeket váltották fel eleinte azonos színű, de finomabb, újabb anyagokból varrtakból. Richard Bright (1815/1970. 87.) Csokonyán házi szövésű női ingről emlékezett meg, amelynek viszont mollból varrták az ujját és a leányok fehér pántlikái is megnyerték a tetszését. A színes kiegészítők minőségére érdekes idézni kaposvári kereskedő 1775-ből való leltárának készletéből: (KANYAR J., 1967. 124.) „parasztfátyol fekete és fehér színben... parasztasszonynak való fejtartó... asszonynak való par

asztöv... kék és fehér gyolcs, patyolat, ...párta, különféle keszkenők, ...fekete vagy vörös szőrpántlika... cifrabársony nyakszorító... fűzött gyöngy nyakszorító... keszkenő sarkára való csipke... fekete és fehér cérna... rézgomb... ezüst karikagyűrű,... sárga gombostű... " A fekete és vörös színek ekkor még elsősorban a fiatalság színei, képviselve vannak ebben a leltárban is. A XIX. század folyamán a férfiak hajviseletében különböző divatok érvényesültek. Az üstök viselését egyenlőre csak szólásmondásaink bizonyítják. A nőkhöz hasonlóan a férfiak sem nyírták hajukat, hanem leeresztve, vagy befonva, vagy fürtbe sodorva viselték. Belső-Somogyban a kisfiúk haját is befonták, másutt általában csak a 16-17 évesekét. Rendszerint a megzsírozott hajat felül középen kettéválasztották a halántékon, a fül felett megfonták s a két fonatot lelógatták, mint ez Tolna megyében még divat volt. Ugyanezt tették sokfelé Somogyban a lelógatott, megsodort hajjalsodrékkal pásztorok, gazdák is, amelyet fekete zsineggel megkötöttek (10. ábra), vagy a fülre tettek három ágból font hajból alakított kerek csomót,gombot (11. ábra), vagy a fül alatt vagy mögött kötötték gombba. (12. ábra) Gazdák körében is elterjedt a hátul, középen, lent három ágból egy fonatban megfont és a fej búbjára fésűvel rögzített bubócás haj. (Orda.) A be nem font hajat eresztöttnek mondták Somogyban, a félig hosszúra megnyírtat kerített, honi vagy pásztoros hajnak nevezték. (GARAY A., 1911. 8199.) 1850 utáni pásztorábrázolásokon, de pásztorfaragások alakjain is kilóg kétoldalt a kalap alatt a sodort vagy megfont hajfürt. Befonhatták az egészet, vagy csak elől egy-egy hajcsomót. 1848ban a nemzeti hadseregbe jelentkezőknek lenyírták a fonatait, ezután már a többség nem növesztette meg, de előfordult olykor 220