L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

léssel, és fekete birkával prémezett mente" - megfogalmazás uradalmi alkalmazottra utal, de parasztemberek is hordták. (SML IV. 1. a. 1759.) Köznemes asszonyok ruhatárából el nem maradhatott a XVIII. század második felében, később módosabb parasztaszszonyokéból sem. Bátor László hajdú felesége Mernyén 1813. évi leltár szerint viselt „rókás mentét". (SML IX. 603.) A szűrdolmányt, mentét, ködmönt hamarosan finomabb, helyenként olcsóbb posztóból, szövetből gyártott kabátfélék: dolmányok, menték, szalavárdik és lajblik kezdték kiszorítani, amelyeket német-, vásáros- és váltómüves-, sőt asszonyruha szabók készítettek, ugyanígy a posztónadrágokat, szövetszoknyákat is. A magyaros divatnak megfelelően szőr zsinórozásúak voltak a posztókabátés nadrágfélék a XVIII. században. Inkább a módosabb parasztok kezdték viselni a megye északkeleti felében a XIX. század elejétől. (7. a. ábra) Csorba József szerint 1840-50-ben Igal környékén a férfiak posztósabbak, azaz előbb rátértek a posztónadrág, dolmány, illetve mándli, puruszli, lajbi együttesek használatára - eleinte a téli időszakban és ünnepen -, mint a megye nyugati, déli felében élők. (1857. 92.) A németszabók árusította ujjas és ujjatlan és paszományos köpönyegek, plundra, kamisol vagy belső dolmány, rokolor, paszományos köpönyeg, asszonyszoknya, gyerekzubbony, férfinak valóstafrag, házi kabátnak számító rékli (SML IV. 1. a. 1759) a köznemeseken, városi polgárokon kívül a magasabb beosztású uradalmi alkalmazottakhoz is eljutottak. Lovászok, parádéskocsisok, belső cselédek bérükben a Festetics birtokokon 1780-8l-ben kaptak lajbit, ujjas lajbit, kaputot, kaput ujjast, nadrágot, kalpagot, Stahlkittölt. Utóbbi vászon munkaköpenyt jelenthetett. (KNÉZY J., 1997. 151.) Árusítottak magyar köpönyeget is. A bivalypásztorok egyikén egy 1855-ből való festményen rézgombokkal tűzött bő rajthúzlis posztónadrág látható, a másikon bőgatya. (PRONAY G., 1855. 22.) Somogyból nincs erre adat. Előbb viselték a posztónadrágot és németes szabású kabátokat a megye jobb módú német parasztjai is, mint a magyarok. Berzsenyi rosszallóan nyilatkozott a korábbi viselet változásáról, kifogásolta a „fényűzésre való hajlandóságot", nevezetesen „...a legények ...külföldi selyem nyakravalókat, külföldi tarka és erőtlen szövetekből való mellényeket kezdenek viselni. " (KRESZ M., 1956. 30.) A nagyméretű fekete selyem nyakravalókat minden pásztorábrázoláson láthatjuk az 1850 és 1862 között készített képeken. A lajbik, mellények, puruszlik színe a fehér vászongatyát viselő pásztoroknál eleinte kék, kékesszürke és fehér is, 13. Párta maradványai az 1860 körül már inkább fekete: „a férfiak mellénye fekete posztóból áll, 1700-as végek végén eltemémelynek egész hátán különféle cifraságok vannak kivarrva fekete selyem- tett lány sírjából Tab. mel, a nyakkendő fekete selyem... " (UJHÁZY E, 1862. 268.) RRM 75. 68. 1. 219